Fotó: VMP
Én valójában sosem akartam megnősülni, mindig is nyíltan vallottam: a függetlenség híve vagyok. Mégis, két éve találkoztam egy nővel, aki nagyban különbözött a korábbiaktól, jó értelemben véve persze, és itt nem csak a csípő-derék-mellkörméret bűvös hármasára gondolok. A szép arc mögött kivételesen agy is volt, és izgalmas tűz égett szemeiben. Túl későn vált világossá számomra, hogy ez a tűz nemcsak szexuális pajkosságban nyilvánul meg, hanem egyfajta neurózis következménye. Megismerkedésünk táján ráadásul a baráti körben sorra estek el a srácok, engedtek a partneri és társadalmi nyomásnak, közeledve a negyven felé. Szóval, elveim ellenére, elvettem ezt a nőt.
A házasság rémálommá változtatta a korábban olajozottan működő kapcsolatot. A volt csajom onnantól kezdve felhatalmazva érezte magát, hogy diktáljon, méghozzá rohamtempóban: vegyük meg azt a lakást, újítsuk fel, már jöhet is a gyerek. Otthon folyamatossá vált az elvárás és a nyomás rajtam. Én pedig, a magam részéről dugást akartam, egyebet nem, így gyereket sem. Az eredménytelenség is engem igazolt, nem sikerült teherbe esnie 8 hónap alatt. Nem nyugodott, egyre erőszakosabban nyomatta a témát és jöttek sorra a vizsgálatok, szerencsétlenségemre bebizonyosodott, hogy elvileg nincs akadálya a fogantatásnak. Onnantól tenyészcsődörnek éreztem magam: előre meghatározott időpontban, amikor az ő, és orvosa számításai szerint a fogamzás esélye a legnagyobb, kellett ejakulálnom kellemesen szűk, de egyre jobban követelőző vaginájába. Akció közben nem tudtam tőle elvonatkoztatni, hogy most a spermám kell, nem az élvezetért csináljuk, hanem kizárólag utódnemzés céljából. Lohasztó volt, na.
Vele próbáltam kerülni az együttléteket, mással meg egyre inkább keresni. Sűrűsödtek az üzleti vacsorák, ugyanakkor az edzések ritkultak és éreztem, hogy a jegygyűrű egyre inkább az ujjam húsába vág, aztán már láttam is: a peremnél kidagadt két oldalt. Ezt jelnek tekintettem: kezdtem kinőni ezt a kapcsolatot, korlátok közé szorít engem, árt nekem. Szerencsére még nem volt gyerek, addig kell dobbantani, míg nincs, a napnál világosabb.
Nekem sosem volt para szakítani. Tudtam, hogy ebből is hamar fel fogok állni, azzal együtt, hogy anyagilag és fizikailag össze kell kapnom magam. Kellemes nők mindig lesznek, főleg arra, amire nekem kellenek. Légyottra általában még egy sok gyermekes családanya is kapható, tudom, mert tapasztaltam már. Először elkezdtem újra edzőterembe járni, ott felszedtem egy szőke cicust, könnyen ismerkedem. Jóképű vagyok és dumám is van, sosem jelentett gondot a csajozás. Régen azzal szórakoztam, hogy a cégnél a kéthavonta megváltoztatandó jelszót az aktuális barátnő neve és melltartómérete adta ki. Remekül működött, mert kétszer nem volt ugyanaz a kombináció és egyszerű volt megjegyezni. Ez az edzőtermi románc könnyebbé teszi majd a következő hónapokat, aztán ha elköltözöm a feleségemtől, majd az új lakáshoz közel felfedezek másik helyet és csajt.
Egy a lényeg, nem akarok függni senkitől és nem hagyom, hogy rám akaszkodjon bárki is! Csak felszíni búvárkodást akarok, mélyebbre merülni biztosan nem fogok a jövőben. Ha bármelyik nő megpróbál magához láncolni, odébb állok simán. A szabadság mellett most harcoltam ki magasabb bért is, és év elején kapok új kocsit. Már alig várom! Enyém a világ! Maradt megtakarításom szerencsére és apám is megtámogat még, amúgy meg beérem egy kicsi, de patent állapotú lakással, frekventált helyen. Elég, ha van benne egy ágy, fürdő, meg bárpult. Ha vége a válással járó hercehurcának, kiveszek 2 hónap fizetés nélkülit és elhúzok Dominikára. Miért épp oda? Mert ott forrók a nők és egy feketét azért még felpróbálnék a hófehér homokos tengerparton. Csupán a kontraszt miatt, persze. Csak oda veszek repjegyet, az tuti. Punta Cana csak rám vár, vérmes pumáival!
