Dejó, hogy felvetted, már annyiszor kerestelek! Tudunk most beszélni? Teljesen kivagyok. Jocó meghülyült. Képzeld, olyan, mint akinek átmosták az agyát. Egy hónapja jár jógára. Ezzel még nincs is baj. Mint ahogy azzal sem, hogy átszellemült pofával érkezik haza féltíz tájban. De ezt figyeld: egy…

Csatos gumiszandálja elejét kivágták, hogy a vakáció végére kiszabadulhassanak az apró lábujjacskák. Szivárványszín körmei, megkopva őrizték a nyári kalandokat. Kulcsos gyerekként rótta az utcát, rugdosta a kisebb kavicsokat, mert a szép nagy kövek már fájtak volna. Pajtásaihoz hasonlóan a földet…

Fotó: VMP   Jéghidegen szeretem, mert akkor tovább tart. Hazaérek vele és rögtön a hűtőbe teszem, az egyik oldalsó polcra, ahová egyebet nem is. Én a szopogatós fajta vagyok. Sosem értettem, mi visz rá valakit, hogy elrágja és falatokban nyelje le a csokoládét. Épp a lényegtől fosztja meg magát,…

Korán szoktam felkelni, jellemzően napfelkelte előtt. Még nyáron is sötét van, amikor lebotorkálok a lépcsőn és az emeleti hálóból a konyha felé veszem az irányt. Nem gyújtok villanyt, nehogy a gyerekek felébredjenek, inkább tapogatózom a korlátba kapaszkodva. A konyhában már lehet fény, sőt kell…

Fotó: VMP   Szabadság van. Végre belevetem magam a nyárba! Na, azért annyira nem lesz mélyvíz: a fővárostól távoli kis tavat választottunk strandolásra. Szerencsére nincsenek sokan, állapítom meg a kerítés oldalánál, kémlelve befelé. Becihelődünk és lecuccolok a két gyerekkel, a parthoz közeli…