Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://ila-viragh.blog.hu/2019/03/29/earl_grey_800
Earl grey
2019-03-29T09:59:55+01:00
2019-03-29T09:59:55+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/magany_1553850057.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/magany_1553850057.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 9pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 9pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-5d6a6263-7fff-de67-1235-a894d2a6c56a"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyitja a bejárati ajtót és sóhajt egyet Tamara. Egy petyhüdt lufit képzel el, ahhoz tudná hasonlítani magát, amint szája kioldódik és az utolsó köbcenti levegőt még kiereszti. Leengedi a táskáját az előszoba padlójára, nincs benne semmi törékeny. Ma nem vásárolt, még sötétedés előtt haza akart érni, hogy lazuljon kicsit. Bár még csak most száll alá a nap, a terv inogni látszik. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ismerős pörköltszag már a kertkapuban megcsapta az orrát. Mindig azt főz Tamás, pedig tudna mást is. Aki pörköltet képes, pláne nokedlivel, az készíthetne ragukat, sülteket, egytál ételeket, vagy szinte bármit. De valamiért ő ebben érzi komfortosnak magát. Mindig mindent ugyanúgy csinál és ha van változás az ízben, az kizárólag az összetevők minőségének köszönhető. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szia drágám, most kezdem szaggatni, mondja izgatottan, pillanat türelmedet, és érkezem. Szia, int Tamara és arra gondol, bárcsak nyugta lenne ma este. Már a buszon arról álmodott, ha hazaér, feltesz egy teát és kiül a télikertbe. Felpolcolja sajgó lábait és előveszi azt a könyvet, amit egy éve próbál elolvasni. Milyen jó lett volna észrevétlen besurranni, de az vízforraló a konyhában van, így képtelenség. Aztán elszégyelli magát, milyen egy hálátlan asszony. A gyerekek nagymamánál, Tamás pedig így várja. Milyen kedves gesztus. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Míg a galuskák a víz tetején táncolnak, van idő feltenni a teavizet. Talán kapcsol Tamás. Bár nem szokott. Te teázol, kérdi, szemöldöke magasba szökik, azt hittem bort iszunk. Egy forró teára vágyom, feleli a nő, hulla vagyok. Hátulról átöleli a szakácsot, hogy mindezt tompítsa. Az asztal terítve, hófehér gyertya a közepén. Ejha, te aztán nagyon készültél, fáradt mosolyt erőltet az arcára. Egy earl grey filtert helyez a csészébe és felönti vízzel. Picit félre tolja a pulton, hogy legyen ideje kioldódni a finom aromának. Már kész is vagyok, hozza a férfi a gőzölgő edényeket. Asztalhoz! Tamara kezet mos, hosszasan szappanoz, közben az arcát kémleli a tükörben. Egészen megszürkült, szemei fakók és karikásak. Arcát hideg vízzel átöblíti, az talán ad annyi frissességet, ami a vacsora végéig kitart. Tamás már tálal, kissé többet szedett, mint amennyit Tamara enni szokott. Vennél elő savanyút, veti oda az érkezőnek. Savanyúság nélkül elégtelen az emésztés, mindig ezt mondja a férfi. Savanyúság és emésztés, kell a bomláshoz mereng a nő. Bomlás és végtermék, mindennek a célja. Jó étvágyat, zengi Tamás! Igyunk a szabad napokra! Arra! - emeli poharát a nő is. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Milyen volt a napod, kérdi Tamás, de ez valójában csak annak felvezetése, hogy ő belekezdjen. A nő tudja, hümmögve nyugtázni érdemes, mert akkor előbb a végére ér. A gumis megint bunkó volt, új helyet kell keresni, vagy váltani négyévszakosra. Négy évszak, tavasz, nyár, ősz, tél. Télikert. Itt sajdul egyet a nő szíve, ki kellene venni már a filtert. Mindegy, vacsora végéig kibírja, legalább erősebb lesz a tea. Ki tudja, milyen tervei vannak még vele Tamásnak. Kifogyhatatlanul ömlik belőle a szó. Nem hiányolja a párbeszédet, beéri a monológgal. Fáradtan is milyen szép vagy, mondja lezárásként. Nyilván azt akarja, talán a fürdőben is gyertyafény várja. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szeretlek, mondja a férfi. Tamara elgondolkozik. Vajon kinek mit jelent ez az egy szó. Mormolja, ízlelgeti. Lángoló, szenvedélyt? Na, azt biztos nem. Nem is várható ennyi év után. Kényelmes megszokást? Talán, annyiszor hallani. Biztosítom a másikat arról, hogy itt vagyok vele és számíthat rám? A férje szájából mennyivel más ezt hallani, mint a gyerekekéből? Amikor ő mondja válaszul, az már valamiféle automatizmus. Maga a megnyugvás, megnyugtatás. Ez alkalommal nem válaszol rá semmit. Kíváncsi, a férfi észreveszi-e. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tamás kitölti az utolsó két pohárral, koccintanak az előttük álló csodás estére. Tamara nagyot ásít, úgy támolyog el a fürdőig. Nincs gyertyafény, mégsem hisz benne igazán, hogy az este további része megúszható. Ahogyan nincs tekintettel rá Tamás a hétköznapokban, ugyanez igaz a házaséletükre. A férj untalan kifejezi az igényeit. Tamara annál szemérmesebb, még magának sem meri megfogalmazni vágyait. A férfi ezt annyiban is hagyja és nem kérdez. Ő megéli a kéjt és viccesen odaveti néha: neked is ugyanannyi időd volt rá, ezzel tovább rombolva a nő önbizalmát. Béna vagyok és esetlen, gondolja ilyenkor. Tulajdonképpen meg sem érdemlem, hogy nekem is jó legyen. Ő legalább tudja, mondja mit akar így nekem kell alá rendelnem magam ennek az akaratnak. Ez így van rendjén. A fáradtnál is fáradtabban fordul a fal felé.</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-indent: 31.5pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Amikor csörög az óra, úgy ébred, olyan érzéssel, mint aki nem is aludt egy szemet sem. Enyhén szédelegve megy ki a mosdóig, majd onnan a konyhába. Mennyi mosatlan, borzong. Amikor a vízforralóhoz lép veszi észre a tegnap esti teát. Fekete fátyol a tetején, sötét karikával körben.</span></p>
<p><span style="font-size: 11pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F29%2Fearl_grey_800%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F29%2Fearl_grey_800%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F29%2Fearl_grey_800%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Earl grey"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/03/29/earl_grey_800#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14726073" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/magany_1553850057.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/03/07/ladik_423
Ladik
2019-03-07T08:27:36+01:00
2019-03-07T08:27:36+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/hinar2_1551943637.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/hinar2_1551943637.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-1798d2ff-7fff-ab1e-c738-c6d64f3a4cab" style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Eszter csak vágyott rá, de sosem gondolta komolyan, hogy egyszer kiköltözik Budapestről. Mikor Gergővel megismerkedtek, külön izgalmas volt, hogy a fiú két Duna-ág között él. Milyen szép lehet reggelenként a partról nézni a napfelkeltét, ábrándozott. A kert végében autó helyett, pici piros ladik ringott a vízen. Csend és nyugalom mindenütt, álomszerű volt az egész.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Gergő jól időzített, sokadik találkozó után hívta a lányt csónakázni. Ő maga is nehezen bízott az emberekben, így tudta, időre van szükség, hogy Eszter beüljön mellé és együtt kievezzenek. A lány fel volt villanyozva, ujjai izegtek-mozogtak a szoknya redőin, és tőle szokatlan módon be nem állt a szája. Csak akkor vált hallgatagabbá, mikor a parttól távolodva tábla mellett haladtak el: fürödni tilos! Elképzelte, hány embernyi mélység lehet alattuk, tele ismeretlen halakkal és növényekkel. Aztán inkább nem gondolkodott tovább, minek ez az aggódás folyton, a vízbe engedte tenyerét és figyelte a finom hab hogyan válik szét és fodrozódik keze mentén. Mélyzöld és hófehér, kedvenc színei, teljes harmóniát alkotnak a piros csónaklakkal.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A fiú gyakorlottan evezett, lelkesen mesélt a vízivilágról és a gyermekkoráról. Eszter akkor érezte először biztosan: ő itt van jó helyen, nem akar innen elmenni sehova. Legszívesebben megnyomta volna a pillanat álljt, vagy az expozíciós gombon felejtette volna az ujját, hogy ez a kép megmaradjon kimerevítve, élesen és letörölhetetlenül. Ez lenne a boldogság? Minden bizonnyal. Ahol a boldogság, onnan nincs többé elvágyódás.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Összeköltözésük után tavasztól őszig nem volt nap, hogy ne eveztek volna ki. Mindketten várták a délutáni rituálét. Volt, hogy Gergőnek el kellett utaznia. Eszter olyankor sem bírta ki. Bár nem tudott még evezni, annyira vágyott a vízre, hogy beszállt egyedül a ladikba. Meglazította a kötelet, de el nem oldozta. Lefeküdt, és hagyta, hogy a víz ringassa őt. Csak a hangokra figyelt: a maradakra, a víz és a szél játékára, a zúgó sásra és a felugró halakra. </span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Következő nyáron Gergő megtanította, hogyan kell evezni, ő pedig hálából vállalta, hogy lefesti a csónakot. Örömmel kente az élénk pirosat a megfakult rétegekre. Élvezte, hogy keze alatt újjá éled a mindkettőjüknek kedves tárgy. Egyedül sosem mert kievezni, csak a fiú jelenlétében. Mit tenne, ha beborul?</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A férfi és a nő sok élménnyel és beszélgetéssel összefonódtak, miként hínárok hosszú szálai. Széleiken a bolyhok összetapadtak, képtelenség lett volna eldönteni, meddig tart az egyik és honnan kezdődik a másik, egészen egyek voltak.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Nem tudni pontosan mikor történhetett. Már csak utólag lehetett észlelni, amikor ott volt a rossz érzés: kievezni már nem ugyanazt jelentette, mint korábban. Olyan szükségszerű és kötelező elem lett a napban, mint a fogmosás. Megszokásból ment, nem a vágy hajtotta. Ezt egyikőjük sem vallotta be a másiknak, sőt talán maguknak sem merték volna. Egyszerűen csak nem volt kérdés: csónakázni kell.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Néhány idény alatt a csónakot csak használták, és nem gondozták. Eszter szívesebben kertészkedett, mint mázolt. Egyik visszaérkezéskor kevés víz tűnt fel a ladik aljában. Nem vészes, mondta Gergő, ki lehet még javítani, csak időt kell rá találni. </span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Azon a nyáron borzasztó hőség volt. A napszítta ladik hibája még jól is jött, forrók voltak az esték is, és jól esett nekik, hogy vízbe lóg a lábuk, míg eveznek. Egy alkalommal a szokásosnál korábban indultak, messzebbre terveztek kimenni. Tűzött a nap, a csónak alján a víz felmelegedett, nem hozott enyhülést. Eszter egyre jobban bemerítette karjait a folyóba, aztán már lábszárát is. Ahogy a szája kiszáradt és szomja egyre jobban nőtt, ellenállhatatlan vágy támadt benne, hogy teljes testét megmártóztassa. Korábban ilyet sosem tett, félt, már csak az enyhe sodrás miatt is. Gergő marasztalta, de a nő tarthatatlan volt. Megígérte, hogy a ladik szélénél marad és abban megkapaszkodik. Az úszni nem tudók riadt tekintetével óvatosan a vízbe ereszkedett. Abban a pillanatban addig sosem tapasztalt erős örvény vette körül. Gergő utána nyúlt, de nem tudta megfogni, kibillent az egyensúlyából és a nő magával rántotta őt is.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; text-indent: 28.346pt; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Közös táncba kezdtek, az utolsó groteszk táncba: arcok megfeszült izmai, karok tehetetlen csapkodása: a fuldoklók haláltusája.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F07%2Fladik_423%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F07%2Fladik_423%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F03%2F07%2Fladik_423%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ladik"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/03/07/ladik_423#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14674857" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/hinar2_1551943637.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/02/21/labor_892
Labor
2019-02-21T10:25:26+01:00
2019-02-21T10:25:26+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fafestmenymintazat_1550741038.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fafestmenymintazat_1550741038.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-9a2e780c-7fff-4079-62cc-2b1b5e83dfcf" style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Fotó: </span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/"><span style="color: #1155cc; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Lili utált korán kelni. Előre kiszámolta, mi a legkésőbbi időpont, ameddig alhat. Fél óra készülődés elég. Karikás szemmel itta első kávéját, felkapta az előre kikészített ruhát, tükörbe sem nézett, már indult is. A buszról megállókkal korábban megérezte az erőteljes szagot, amiről eddig csak hallomásból ismert. Betöltötte az orrát, onnan még beljebb tolakodott, kitöltötte a teljes koponyáját: most egy darabig minden reggel ez vár rá. Egy hónap nem a világ, csak gyakorlatra jött. Sokan évek óta dolgoznak ebben a gyárban.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Első alkalommal, foghíjas, nikotinsárga bajszú férfi fogadta a bejáratnál. Patkányforma képével teljesen passzolt a környezetébe. Szűk irodafülkéhez vezette. Lili elszörnyedt, ott kell majd hosszú órákat tölteni ezzel a figurával és a statisztikai elemzésekkel. Egyenes út az elpatkányosodáshoz.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A bajszos próbált igényes ember módjára viselkedni, ügyelt a körmeire, naponta alaposan végigtisztogatta őket a közös használatú olló hegyével. Egy ilyen alkalommal kibukott belőle: nem érti a mai fiatalokat, a legutóbbi diplomázó modellnek állt. Közben lopva szemügyre vette a lány combjait, jósolnak-e pályamódosítást, minek valakit betanítani, ha gyakorlat után nem akar maradni. Lili már most tudta, rövid lábakkal is menekülni fog. Pedig itt van ez az forradalmian új rendszer, győzködte tovább a férfi, míg a hosszú, vörös körmökön időzött tekintete, gyerekjáték vele az adatok elemzése. Lilit viszont nem érdekelte, hogy az adatsorok elemzésével kimutathatja, jó a folyamatképesség. A szag állandó jelenléte hiábavalóvá tesz mindent. Ahol a bűz marad, ő biztosan nem.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A kánikulai napokat valamelyest izgalmasabbá tette a laborgyakorlat. Az főiskolán már otthonosan mozgott: szeretett színes folyadékokkal bíbelődni, pontosan kimérni minden adalékot, és összevegyíteni őket, épp, mint a konyhában. Az itteni laborvezető a felsorolást a szennyvíz vizsgálatával zárta. A lány szorgosan jegyzetelt, milyen eszközzel hány millilitert, hová, hány percig. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Hamarosan érkezett a műegyetemről egy végzős fiú. Kedves, jó humorú srác, karakteres szemüveggel. Vékony tagjaival úgy festett, mint egy kora esti árnyalak. A teszteket egy munkatárs segítségével, a lány jegyzetei alapján kezdték meg. A vizsgálathoz szükség lesz egy hasas pipettára, egészítette ki a laboros, ezzel szívjuk fel a szennyvizet a pontos mérés érdekében. Lilinek, a kiöblösödött szívószálra emlékeztető üvegtárgy láttán eszébe jutott az első iskolai laborgyakorlat, és a lilaszín folyadék, mely egészen a szájáig felszaladt, és ő ijedtében kis híján elájult. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A pipetták összekoccantak a lendülettől, ahogy a laboros letette melléjük a főzőpoharat. Fehér köpenye a háttérben csak jobban kiemelte a szürke, átlátszatlan löttyel teli edényt. Kezén különböző hosszúságú, megsárgult körmök. A lány és a fiú tekintete összetalálkozott, mély undor és megdöbbenés ült ki arcukra. A nő olyan természetességgel mutatta be a feladatot, hogy elhitték, igazából nem is érződik majd semmi. Lili szájához emelte a pipettát, a szag a szájüregébe nyomakodott, hirtelen hányinger fogta el. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A fiú később felajánlotta, hogy ő elvégzi helyette ezt a tesztet, mert tetszett neki Lili. Volt pár nap, mikor nem jött, és a lányra maradt a munka. Mély csalódottságot érzett: nem azért tanult évekig, hogy bűzös lehelettel lépjen ki a gyárkapun a napsütötte nyári délutánba. Nem létezett fogkrém vagy rágó, ami elnyomta volna a szagot, folyamatosan jelen volt. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Akkor jött csak a megkönnyebbülés, mikor utolsó napján felszállt a buszra, és az egyre távolodott. Kinyitotta az ablakot, leült, behunyta szemeit, jobban tudjon összpontosítani. Arra figyelt, hány megállót kell ahhoz megtenni, hogy eltűnjön a szag. Már otthon volt, és még mindig érezte. Hetek teltek el, mire sikerült megszabadulni tőle.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Egy őszi este a vonalason hívta a fiú. Zoli vagyok a gyárból, mondta, a bajszostól van meg a számod. Képzeld, végül én itt maradtam dolgozni, lelkendezett. Lenne kedved találkozni? Ihatnánk egy kávét. Lilinek először jól esett, hogy ő fontos valakinek, aki még nyomoz is utána. Zoli a gyárból, ismételte magában. A gyárból... Felderengett a masszív bűz. Mit derengett, egészen émelyítően uralta érzékeit. Képzeletben látta maga előtt a fiút, ahogy a gőzölgő csésze fölé hajol, mosolya már nem olyan megnyerő, szájában a fogak sárgulni kezdtek: az elpatkányosodás első jelei. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Helyes srác, kár érte, de nincs mit mondania neki. Nem, ne haragudj. Ne is keress többet, tette le a kagylót és kipirult arccal a polchoz fordult. Leemelte a lakkot. Minden erőt beleadott, úgy rázta az üvegcsét, hogy a golyó homogenizálja a meggypiros folyadékot. Míg letekerte a tetejét, mélyet sóhajtott, és óvatosan festeni kezdte körmeit.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F21%2Flabor_892%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F21%2Flabor_892%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F21%2Flabor_892%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Labor"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/02/21/labor_892#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14640848" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fafestmenymintazat_1550741038.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/02/09/varazslat_980
Varázslat
2019-02-09T21:43:07+01:00
2019-02-09T21:43:07+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/2006_12_27-180718a_send_1549744959.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/2006_12_27-180718a_send_1549744959.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;" dir="ltr"><b id="docs-internal-guid-b60ff75a-7fff-3004-1c04-24b293a817a3" style="font-weight: normal;"></b><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/zp/photo/"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;" dir="ltr"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A sor mellett láttam először. Néztem, hogy rakja fel a lámpákat, kecses, de gyors mozdulatokkal, ahogy a fecskék lavíroznak a gyárfolyosón. Hibátlanul és gyorsan dolgozott, senki a nyomába sem ért. Utálták a többiek. Köpenyét mindig nyakig gombolta, hogy védje magát a fürkész tekintetek elől. Mindig makulátlanul és pontosan műszakváltásra érkezett. Ha ugrattuk egymást a srácokkal, épp csak annyira mosolyodott el, hogy rajtam kívül másnak nem tűnt fel. Fülessel próbálta elnyomni a gép zaját, bár azt csak tompítani lehet. Aznap pár perccel később érkezett. Az arca pergamen volt és nyúzott. Mikor átemelte volna, egyensúlyát vesztve kiborult a kezéből a tálca lámpa. Vanegyszálcigid, hadarta. Elöntött a pír, hogy hozzám szólt végre. Persze. Veled tarthatok? Ő csak biccentve nyugtázta. Vékony ujjaival kivett egy szálat és ahogy a láng enyhén megvilágította kislányos arcát, finomabbnak tűnt, mint valaha. Aztán néztem, ahogy hüvelykkel alulról támasztva fogta meg a cigarettát és orrán át fújta ki a füstöt. Vele együtt elillant a varázslat is.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F09%2Fvarazslat_980%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F09%2Fvarazslat_980%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F02%2F09%2Fvarazslat_980%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Varázslat"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/02/09/varazslat_980#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14617604" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/2006_12_27-180718a_send_1549744959.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/21/beszed_865
Beszéd
2019-01-21T09:38:43+01:00
2019-01-21T09:38:43+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/seta_1548059829.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/seta_1548059829.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-0b704159-7fff-8781-9963-50ca6fd41bd3" style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"> </p>
<p id="docs-internal-guid-8c2ad88e-7fff-8a4e-783b-a57f2bd755a0" style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Fotó: </span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/"><span style="color: #1155cc; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Azt mondod, én mindent a közepén kezdek.</span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Általában nem tudom, honnan érdemes kezdeni. Talán még zavarban is vagyok. Próbálom feltárni és megérteni, mi az oka. Valóban, úgy élem meg, mintha nem volna időm felépíteni a mondandóm. Valahogy nem szeretek csak úgy beszélni, az luxus. Vagy ha úgy vesszük művészet. Ugyanakkor kedvelem az olyan emberek társaságát, akik gondolataikat úgy osztják meg, hogy jut türelmük cizellálni azt. Saját beszédükbe képesek belefeledkezni, lubickolnak a hallgatóság figyelmében, mégis eljutnak valahová, mert nem a semmiről mesélnek mesterien. Figyelem őket, hátha tanulhatnék tőlük. Mitől működhetnek így? Ők mást tanulhattak, mint én. Talán az a különbség, ők nem félnek a figyelem középpontjában lenni hosszú percekig vagy órákig. Én nem vagyok ehhez szokva. Nem tudom elhinni, elég érdekes lehetek ahhoz, hogy emberek rám figyeljenek. Gyorsan elmondom, amit akartam, mert nekem ennyi és nem több jut, és hamar eloldalgok. Erre kondicionáltak: az élet célorintált, én pedig katona vagyok, aki utasításokból ért és azzal is kommunikál. Ott pedig nincs lehetőség nem a lényeget mondani. Talán ezért nem szeretem a vicceket sem, mert a poént mondanám először, de abból az elejét már nem lehet visszafelé felépíteni, mert rég elsütöttem.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fbeszed_865%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fbeszed_865%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fbeszed_865%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Beszéd"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/21/beszed_865#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14579534" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/seta_1548059829.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/18/insegben_minden_felertekelodik
Ínségben minden felértékelődik
2019-01-18T14:05:40+01:00
2019-01-18T14:05:40+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/lada_1547816725.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/lada_1547816725.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-613d77f6-7fff-9883-c185-1dfeddaf5730" style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Fotó:</span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/zp/index.php?locale=hu_HU"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;"> </span><span style="color: #1155cc; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Volt, hogy autóval indultunk haza. Nem volt kényelmes, sem gyors, mint a repülő, viszont annál kalandosabb. </span></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Előre le kellett adni a hivatalnak, milyen útvonalon közlekedünk, mi négyen Moszkva és Budapest között. Ez alkalommal Románia felé kerültünk, rokonokhoz vittünk két nutriát, hogy ők tenyésztésbe kezdjenek a szőrme miatt. A csomagtartót szinte teljes egészében elfoglalták ketrecestül, szerencsére a sátras utánfutóban jutott hely a csomagoknak. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Félúton lehettünk, épp egy fenyvesen haladtunk át, mikor a Lada lerobbant. Apu kipattant, a csomagtartóból felnyalábolt egy halom szerszámot és eltűnt a motorháztető takarásában. Mi, lányok először örültünk, hogy megálltunk és lehet végre pisilni. Aztán látván, hogy ugyanúgy nem indul az autó sokadik nekifutásra sem, anyu kezdett aggódni. Apu nyugtatta, milyen szerencse, hogy még csak délelőtt van, ő begyalogol egy közeli településre mutatott a térképen egy pontra és kér segítséget. Felhúzom nektek a sátrat, ti pedig élvezzétek a természet közelségét, a tiszta levegőt míg visszatérek javasolta anyunak, aki rettegett a rovaroktól és a hevederzáras lakásban érezte magát biztonságban. Nem volt mit tenni, behúzódtunk a sátorba és a kis fóliaablakon át figyeltük apu távolodó alakját. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Eleinte szóláncot játszottunk és bakochbáztunk, de ki nem merészkedtünk. Már az ország-várost is eluntam, mikor korogni kezdett a gyomrom. Éhes vagyok és szomjas is, panaszoltam, anyu pedig kétségbeesetten nézett rám és nővéremre, mert titkon remélte, hogy később jön el ez a pillanat. Mondjuk akkor, amikor a már működő kocsival felkutattunk egy kispiszkost, így hívta az itteni boltokat. Felrémlett neki, hogy a hűtőtáskában talán akad még pár főtt tojás. A löncshús konzervre pedig határozottan emlékezett, ott van a rágcsálók mellett egy szatyorban, mert azt a rokon kutyájának tette félre. Nem is olyan rettenetes, állapította meg ahogy kikanyarított egy darabot a kanálgéppel, mert amikor ínség van, minden felértékelődik. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Ahogy jött a szürkület, úgy kúszott be a szívünkbe a félelem. A fák törzse közt sejtelmes szürke fátyol, lestem, mikor lép ki mögüle egy farkas, mint a mesékben. Ne rágd a körmöd, fedett meg anyu, de én tudtam, csak ezért mondja, mert legszívesebben ő is rágná a sajátját, ha nem kéne felnőttként tartania magát. Gyertek, nézzük meg a nutriákat, javasolta kínjában, de akkor az állatok már egyikünket sem érdekeltek, mert orrunkban a szagukkal feküdtünk és keltünk, meg amúgy, új korukban is undorítóak voltak sárga fogaikkal. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Végre feltűnt egy autó, Lada formájú. Anyut megnyugtatta, hogy nem a sárga-kék rendőrségi jármű közeleg. A következő pillanatban a szájába harapott, mi van, ha nem apu érkezik, hanem valami helyi erő. Jólesőt sóhajtott, mikor a lassuló gépjárműben, az anyós ülésen kivette férje körvonalait. Rég nem örült neki úgy, mint akkor. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Apu kinyitotta az ajtót és kedélyesen fütyörészve hozzánk ballagott orosz komája társaságában, kezében egy csövet lóbálva. Túrni kezdtek a kocsi elejében és láss csodát, hamarosan beindult a motor. Oleg elégedetten köpött szélre nyomatékosítva ezzel a tudást, amivel feltárta és megoldotta a problémát. Apu búcsúzóul kabátja belső zsebéből előhúzta a jól megérdemelt kártyát és vállveregetés kíséretében átadta a férfinak, aki meglátva azt, elpirult, cinkos mosolyt villantott, bólintott egyet köszönetképp, majd elhajtott. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Mivel sok időt vesztettünk, rövidítünk egy kicsit, szögezte le apu. Nem tudom, mennyire volt tisztában döntésének súlyával, minden esetre, alig tértünk le a helyes útról, közeledett a szirénázó policija mögöttünk. A visszapillantóban láttam, apu homlokán és az orrán gyöngyözni kezd az izzadság. Talán arra gondolt, nincs több kártya a zsebében. Füleim elraktározták a szavakat, ahogy anyu hibáztatja, milyen felelőtlen: ott hagyott minket és mindez nem elég, nyakunkra hozza a bajt, hogy nem az engedélyezett úton megyünk. Lehúzódtunk. Pozsálujsztadokumenti, lépett oda a lehúzott ablakhoz az egyenruhás, majd hátrahőkölt az arcába tolakodó szagoktól. Apu kiszállt és félrehívta egy pillanatra. Jó diplomataként próbálta kideríteni lekenyerezhető-e az ember, majd döntött: benyúlt a belső zsebébe és elővette az utolsó kártyanaptárt. Mind tudtuk, mi van rajta: pucér nő érzéki körítéssel. Elvtársi szeretettel Magyarországról, mondta oroszul neki. A rendőr a naptárra nézett, majd apámra, szeme gyorsan körbejárt míg zsebébe rejtette és intett igyityi, igyityi, mert tudta, ilyet nem kap semennyi rubelért.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F18%2Finsegben_minden_felertekelodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F18%2Finsegben_minden_felertekelodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F18%2Finsegben_minden_felertekelodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ínségben minden felértékelődik"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/18/insegben_minden_felertekelodik#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14570800" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/lada_1547816725.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/16/turn_off_my_robotic_brain
TURN OFF MY ROBOTIC BRAIN
2019-01-16T09:49:18+01:00
2019-01-16T09:49:18+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_depr_1547628730.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_depr_1547628730.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-a03d971e-7fff-7263-8378-50cfedbd3466" style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Fotó: </span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/zp/index.php?locale=hu_HU"><span style="color: #1155cc; font-family: Georgia; font-size: 9pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.9871; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Mire kocsiba vágom magam, a pulzusom már az egekben. Végre magam vagyok. Nincs itt senki, hogy az idegeimre menjen. Behunyom a szemem, hosszan kilégzek, míg ellenőrzöm a visszapillantót. Valóban senki, még a közelemben sem. Saját illatú nyugalom, fészkelem magam az ülésbe. A szabadság illúziója. Akár bármerre is vehetném az irányt. Csak idő kérdése, úgyis szétzúzom a kereteket.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.9871; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Mostanában többször felébredek éjjel, próbálom kivenni a félhomályban, éjszaka van-e, vagy végre hajnalodik. Forgolódok, egyre erősödik fejemben a falióra kattogása, felveszi a ritmust az agyam is. Tiktak tiktak jár, mit, hogyan fogok időben, hatékonyan és tökéletesen teljesíteni a következő napon, héten és hónapban. Mindent óramű pontossággal kell végrehajtanom, akár egy robotnak, különben összedől a törékeny állapot, a rend. 3:08, már nem is olyan korán. Mindegy, hétfő vagy szombat van-e, a gyerekek úgyis három óra múlva kelnek és indul a verkli. Reggel gyorsítóval, este lassítóval lehet túlélni. Etetés, szaratás, öltöztetés, indulás, érkezés, munka, rohanás, foglalkozás, etetés, fürdetés, mese, altatás, alvás. Nincs mese, minden nap ugyanaz.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.9871; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Azt mondtad te mész érte. Persze, mert rád soha nem lehet számítani, mindent magamnak kell megoldani. Sosem érsz oda. Neked van több időd. Mindig jövök mikor tudok, ma nem tudok. Akkor mész érte te, ugye? Van más választásom? Persze. Szabad ember vagy! Rohadj szarrá, sziszegem a fogaim közt, míg töltök még egyet magamnak. A kezem megremeg a dühtől, a forró tea ráömlik. Az ordítás tüdőcsúcsból jön, minden feszültségem esszenciája, csökkenjen a belső nyomás.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.9871; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Szabadság, persze. Negyedórányi jut nekem, míg beérek. Előkotrom a kulcsot és indítok. Már szól is a zeném, a talpamon érzem a ritmust. A felüljáró előtt kedvenc számom kezdődik, felveszem a hangerőt, mellkasomban akarom a basszust. A zene és a szívem egy ütemre ver. Rálépek a gázra, végre szabad a pálya. Épp a tetejére érek, a felfagyott csillám felületen csúsznak a nyári gumik. Egy pillanatra könnyűnek érzem magam, repülök a város fölött. A zene, vele az élet lüktetése egyre távolodik.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F16%2Fturn_off_my_robotic_brain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F16%2Fturn_off_my_robotic_brain%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F16%2Fturn_off_my_robotic_brain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=TURN OFF MY ROBOTIC BRAIN"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/16/turn_off_my_robotic_brain#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14566032" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_depr_1547628730.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/07/desszert_509
Desszert
2019-01-07T09:37:43+01:00
2019-01-07T09:37:43+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/desszert_1546850238.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/desszert_1546850238.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-9d1a23d1-7fff-9a8b-45e3-a81ea359e04b" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Csöngetnek, önkéntelenül összerezzenek, pedig nem váratlan az érkeztük. Belép színlelt mosollyal és úgy adja a puszit, hogy épp csak összeérjen az arcunk, rúzsos szájjal cuppant a levegőbe. Minek? Jött, mert szülinapom van és a társadalmi konvenciók megkívánják, hogy ilyenkor mérgezzen bennünket pár órát.</span></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Az udvariassági fecsegés az étkezés ideje alatt kitart. Aztán ahogy szemeivel pásztázza a szobát, kezd felkúszni a gyomorsav a nyelőcsövemen, amit egy pohár víz kíséretében próbálok visszanyelni. Tudom már, mi jön.</span></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Nem bírja ki, hogy ne szóljon bele mindenbe. Neki mindig mindenről véleménye van. Amikor szóra nyitja a száját, feszülten várom az okosságokat. Menekülnék előle, de sajnos családtag, így nem tehetem. Vagy csak limitált keretek között lehet elkerülni, mondjuk kihúzódom a konyhába, mikor beindul. Ha kedveskedni próbál, akkor sem sikerül neki. Mert amit mond, abba mindig belecsempész valami olyan megállapítást is, amitől megkeseredik a szám íze. Jobb már a derekad, hányszor kell még menni, kérdi, én családanyaként nem járkálnék el masszőrhöz, egyrészt itthon a helyed, másrészt a mozgásodat látva hatástalannak tűnik a kezelés. Simogatni meg a férjed is tud, nemigaz? Ja, vakkantom, megtanultam már, hogy jobb nem reagálni az ilyenekre, mert akkor felhatalmazva érzi magát a folytatásra.</span></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Régebben voltak csörtéink, több erőm és nagyobb igazságérzetem volt. Ma már nem félek a villanó szempártól, hiszen mennyiben van hatása az életemre? Meg nem foszthat semmitől, méltóságom már rég nincs. Ha ők jönnek, mindent szemrevételez, intim szféra, mint fogalom ismeretlen számára. Benyit a hálóba is. Ez az a csoda, röhögi el magát, láttam a tévében, mi csak pinaszellőztetőnek hívjuk otthon. Ér valamit, teszi fel a kérdést és végigmér. Én a helyedben inkább kimennék gyalog a piacra, csíp a fenekembe, az is mozgás és nem ilyen céltalan baromság. Akkor legalább látod, amit veszel, amiből főzöl majd. Sosem hozatnék ki élelmiszert, ott a hulladékot sózzák rád. Az érvelésem, hogy amikor elmehetnék vásárolni, akkor tömeg van és azt utálom, lesajnáló legyintéssel elintézi.</span></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Mikor mi utazunk, lassan készülök, annyival is kevesebbet kell ott lenni. Szerencsére messze laknak. Azzal indít, hogy szemrehányóan megjegyzi, mindig csak ünnepekkor teszünk látogatást. Bárcsak akkor se kellene, gondolom. Cipőmből kibújva az előszoba padlója vészjóslóan perzsel, menekülni nem lehet, tűrni kell.</span></p>
<p> </p>
<p style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #222222; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #ffffff;">Tehetetlenséget és szomorúságot érzek a felismeréstől: amíg él, nem tudom magam megóvni rosszindulatú megjegyzéseitől, amit ő is valakitől megtanult. Elülteti bennem a gondolatokat, kiírthatatlan tarackot hagyva maga után.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F07%2Fdesszert_509%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F07%2Fdesszert_509%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2019%2F01%2F07%2Fdesszert_509%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Desszert"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2019/01/07/desszert_509#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14543778" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/desszert_1546850238.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/12/12/hideg_356
Hideg
2018-12-12T04:52:35+01:00
2018-12-12T04:52:35+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/ablak_1544586670.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/ablak_1544586670.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-5b46320c-7fff-597f-e338-fc73d3e4e5ae"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megy a tévé, a kezed meg nem áll, sürög forog, ahogyan a fejem zsong. Ülök a sörömmel, ami még hideg, csak úgy jó. Sosem várom meg, hogy felmelegedjen. Ez persze nem a türelmetlenségről vagy az élvezetről szól, hanem a csillapíthatatlan szomjról, ami hónapról hónapra nő. A hiányt szeretném feltölteni valahogy, de az nemhogy csökkenne, egyre nő. Évek alatt egyre több idő alatt érek el abba a világba, ami kirekeszti a hétköznapok unalmát és a fájdalmat. Ha egyszer is elengedném a képernyőt és a szemedbe merednék, megijesztene a tétlenség amit az örök mozgással, ügyködéssel fedsz el.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kigomolyog a gőz a konyhából, szeretőként ölel körbe, ahogy kilépsz az újabb dobozzal és leteszed az asztalra. Mostmár intézd a tüzet, utasítasz, legalább azt. A kályha, már csak emlékeztet a régi nyugalomra. Nyűg vele fűteni, szarakodni a sok fával, tele a kezem szálkával, de legalább már kiismertem. Épp annyira sikerül megrakni, hogy langyos legyen, forró cserepek már nem égetnek egyikünket sem. Talán nincs megfelelő légcsere. Félek egyszer annyira hideg lesz, hogy a maradék fényemet is elveszi és akkor nem lesz, aki tüzet csináljon. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ott ülsz, mint egy rakás szar, ha egyszer meghalsz, az a kép marad meg bennem rólad, ahogy üveges szemmel várod a következő sörödet. Mi mást tehetnék, kiszolgállak, addig sem vagy útban. Öleld, s csókold inkább a söröskriglit vagy a borospoharat, ne engem. Igyál csak, legalább csend lesz, leteszem az asztalra a dobozt, igyál évekig, egyre többet, hogy végleg elhallgass. Egy perc nyugtom sincs, a fokozódó tenni vágyás sodrától te egyre passzívabb vagy, már a gyerekre sem figyelsz. Sosem figyeltél igazán. Magad is gyerek vagy. Régen rágtad a húsomat, ráadásul te nem akartál a mellemről leválasztódni, állandó igényt támasztottál. Azt hiszed olyan jó elutasítani? Még akkor is nehéz, ha úgy közelít valaki, mint te: tapló módon, attól tárgynak érzem magam, nem nőnek. Ezért van az, hogy inkább magam köré rendezem a sok feladatot, bástyaként védenek tőled, nehogy alkalmad legyen felületet találni rajtam. Nem szeretlek és nem kívánlak, de ez a bankot nem érdekli, fizetni kell. Fáj a fejem de most tényleg, nem csak azért mondom. A gondolatok megbetegítik: apró szennyeződésként bekerülnek és nem tudom onnan kitakarítani őket. Egyre gyűlik a halom és már beborítja a lebenyek teljes felületét egyetlen ép mikronnyi felületet sem hagyva. Ha már ott nem merek sepregetni, hát itt kinn teszem, legalább lefoglal, elterel és leszáll a ma este is és újra alhatom. Már csak a holnapot kell bírni valahogy meg még pár évet és évtizedet, aztán úgyis meghalunk.</span></p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F12%2Fhideg_356%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F12%2Fhideg_356%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F12%2Fhideg_356%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hideg"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/12/12/hideg_356#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14473046" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/ablak_1544586670.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/12/07/gyros_352
Gyros
2018-12-07T16:19:37+01:00
2018-12-07T16:19:37+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/gyros_1544195808.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/gyros_1544195808.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-07cae0c0-7fff-1baf-f044-256287c9f808" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">S</span><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">zia! Jónapotönnekmitadhatok, hadarja a gyrososnál a szőke, unott fejjel. Pillanatra meghökkenek, hogy nem tegez vissza és belátom: igen, öreg lettem. Végülis már a retro rádió játssza a számokat, amiket kamaszként hallgattam. Inkább nem is kapcsolom be, hogy óvjam magam a felismeréstől. A hirdetések így is szembe jönnek velem, fiatalkorom koncert zenekarai már fennállásuk huszadik évfordulóját ünneplik. </span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;"><br /></span><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Konzervatív is vagyok, egyre többször kapom magam rajta, hogy klasszikus zenét hallgatok, néha már áriát is. Csípős, hagyma, mehet bele, kérdi és a gigantikus pillái bár oda vonzzák a szememet, de az üres tekintettől rögtön menekülök is. Maradi vagyok, nem vágyom pornós külsőre: műszempilla, mell és köröm, amikkel örökké foglalkozni kell. Igen, válaszolom. Szültem két gyereket, azóta mehet bele csípős, nem borzongok én már semmitől. Hagyma is, bólintok, férjem van, úgysem megyek már randira, a munkahelyemen pedig nincs ma már megbeszélés. </span><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;"><br /></span><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;"><br /></span><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Műkörmös kezével hanyagul teszi rá a meg nem pirult pitát a húshalom tetejére. Azzal a kézzel, ami néhány perccel ezelőtt még pénzt kezelt, rajta a bogárszín körmökkel, amit már töltetni kellene. Itt egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy kell-e ez nekem, aztán nyelek egyet. Hosszú volt a sor és máshol is ez várna, nyugtatom magam, mikor előlép a függöny mögül egy korombeli férfi. Töri a magyart, de a széles mosolya és barátságos kisugárzása ezt feledteti velem, rögtön jobban érzem magam érkeztére. Szia Hölgyem, lép a kasszához. Ez a megszólítás kicsit helyre zökkent, hisz' ha így üdvözöl valaki, akkor mégsem lehetek annyira öreg! Üdítőt esetleg, pillanatnyi bizonytalanságomat látva rávágja, hogy van mangós is. Igen, kérek, köszönöm. Jó étvágyat, legyen szép napod hölgyem, búcsúzik kedélyesen. Én pedig mosollyal a szám szegletében lépek ki az asztalokhoz.</span></p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F07%2Fgyros_352%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F07%2Fgyros_352%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F12%2F07%2Fgyros_352%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyros"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/12/07/gyros_352#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14453732" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/gyros_1544195808.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/19/tollfosztas_419
Tollfosztás
2018-11-19T05:37:58+01:00
2018-11-19T05:37:58+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tyuk_1542602225.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tyuk_1542602225.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 9pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: #fafafa; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 9pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: #fafafa; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><span id="docs-internal-guid-82158b8d-7fff-755f-55dd-2ef4deba6422"> </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: #fafafa; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Átkerekeztem az Üllői úton és már ott is voltam. Hosszan nyomtam a csengőt megtörve a galambok turbékolását. Tacsi lobogó fülekkel futott üdvözölni és boldogan nyalogatni kezdte a kerítésen nyugvó kezemet. Csókolom mama. Ahogy elhaladtam mellette, mély levegőt vettem, hogy érezzem a rózsalugas illatát. Hogy tetszik lenni, kérdeztem ahogy puszit nyomtam a puha, szappan illatú arcára, a kék köves fülbevaló és a pisze orra közé. Ma tyúkot vágunk, segítesz? Ujjongva szökdeltem végig az udvaron és csalódottan megtorpantam mikor észrevettem, a bádog vödörből már égnek mered egy pár láb, az állat megkopasztva. Többet levágunk, tette vállamra a kezét. Gyere, kiválaszthatod őket. Ne félj, a kakas nincs itt. A kakas félelmetes volt: amint meglátott, mindig hozzám rohant és éles, szúrós sarkantyújával vehemensen rugdosni kezdett, ahol ért. Korábban, míg nem volt, szerettem bemenni a tyúkudvarba, hogy mezítláb lépkedhessek a friss, még langyos tyúkszarban. Figyeltem, ahogy a lábujjak közt kitüremkedik az anyag, épp, mint mikor mama a krumplit töri. Mamának nem csak a keze volt erős, a lába is. Mikor egérre akadt a nyárikonyhában, kiűzte onnan a verandára és ott taposta agyon papucsos lábával. Akkor nagyon megijedtem, mert ilyen erősnek és hatalmasnak még nem láttam őt, aki pillanat alatt képes kioltani egy életet. A tyúkélet az más volt, szinte természetes, hogy volt, nincs. No, menjünk hátra, ragadott kézen.Választhatsz kettőt, több nem fér a fagyasztóba. A készletre ügyelni kell. Mama nem volt fösvény, csak szerette a biztonságot. A kamrából csak akkor adott a rokonoknak, mikor már a megkeményedett szilvalekvárok kiszorulni látszottak. Izgatottan léptem a tyúkudvarba és a választás hatalmától dülledő mellkassal rámutattam a vesztesekre. Mama odacsalogatta az elsőt és gyengéden a karjára ültette, még utoljára. A szőlőlugas alatt már elő volt készítve minden. Hurokkal finoman átkötötte a lábakat és felakasztotta a kampóra, majd határozott mozdulattal elvágta a kopasz nyakat. Kicsit hátrébb léptem, onnan figyeltem, ahogy az állat vergődik. A tacskó rögtön lefetyelni kezdte a friss vért a kampó alatti kopott lábasból. A tyúk hirtelen akkorát vonaglott, hogy csodával határos módon leakasztotta magát. Majd a meglazult hurkot elhagyva fej nélkül, spriccelő nyakkal rohangálni kezdett az udvaron, nyomában a csaholó kutyával. Mama nem ijedt meg egy percre sem, aki túlélt egy háborút fel volt már készülve ennél szokatlanabb látványra is. A szökevény hamarosan a forrázóvödörben nyugodott. Mama hozta a forró vizet a konyhából és ráöntötte. Jellegzetes ázott toll szag csapott fel a vödörből. Ahol éri a forró víz, ott könnyebb kitépni a tollat, mutatta, hogyan kell kopasztani. Belezés után a kerti csapnál öblítette át, hogy aztán konyhakészen kerüljön fel a házba. Tacsival fogócskáztunk, míg mama az ebédet készítette. Összefutott a nyál a számban, mikor megéreztem a konyhaablak alatt az étel illatát: a kedvencem készült. Ebéd, harsogta mama az ablakból. Csirkepaprikás nokedlivel, tette elém a gőzölgő tányért. Ez az, amit együtt vágtunk?- kérdeztem. Nem, mondta mama. Kár, válaszoltam csalódottan. Mama ezt látva hozzátette: valójában, nem is csirke, hanem kakaspaprikás, amit ma eszünk. Cinkos tekintetem összevillant mama kék szemével. Számban a comb még omlósabbnak tűnt és úgy éreztem én vagyok a világon a legboldogabb abban a pillanatban, ott a verandán, miközben a galambok búgó hangja elvegyült az evőeszközök csörömpölésével.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Ftollfosztas_419%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Ftollfosztas_419%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Ftollfosztas_419%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tollfosztás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/19/tollfosztas_419#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14380270" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tyuk_1542602225.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/10/libertad_493
Libertad
2018-11-10T11:12:44+01:00
2018-11-10T11:12:44+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tengerpart_1541844743.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tengerpart_1541844743.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p id="docs-internal-guid-f3b1c251-7fff-fd87-df92-db6b0ba8efa1" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 10pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Fotó: </span><a style="text-decoration: none;" href="http://varghamarkpeter.hu/zp/photo/"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 10pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">VMP</span></a></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Én valójában sosem akartam megnősülni, mindig is nyíltan vallottam: a függetlenség híve vagyok. Mégis, két éve találkoztam egy nővel, aki nagyban különbözött a korábbiaktól, jó értelemben véve persze, és itt nem csak a csípő-derék-mellkörméret bűvös hármasára gondolok. A szép arc mögött kivételesen agy is volt, és izgalmas tűz égett szemeiben. Túl későn vált világossá számomra, hogy ez a tűz nemcsak szexuális pajkosságban nyilvánul meg, hanem egyfajta neurózis következménye. Megismerkedésünk táján ráadásul a baráti körben sorra estek el a srácok, engedtek a partneri és társadalmi nyomásnak, közeledve a negyven felé. Szóval, elveim ellenére, elvettem ezt a nőt. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">A házasság rémálommá változtatta a korábban olajozottan működő kapcsolatot. A volt csajom onnantól kezdve felhatalmazva érezte magát, hogy diktáljon, méghozzá rohamtempóban: vegyük meg azt a lakást, újítsuk fel, már jöhet is a gyerek. Otthon folyamatossá vált az elvárás és a nyomás rajtam. Én pedig, a magam részéről dugást akartam, egyebet nem, így gyereket sem. Az eredménytelenség is engem igazolt, nem sikerült teherbe esnie 8 hónap alatt. Nem nyugodott, egyre erőszakosabban nyomatta a témát és jöttek sorra a vizsgálatok, szerencsétlenségemre bebizonyosodott, hogy elvileg nincs akadálya a fogantatásnak. Onnantól tenyészcsődörnek éreztem magam: előre meghatározott időpontban, amikor az ő, és orvosa számításai szerint a fogamzás esélye a legnagyobb, kellett ejakulálnom kellemesen szűk, de egyre jobban követelőző vaginájába. Akció közben nem tudtam tőle elvonatkoztatni, hogy most a spermám kell, nem az élvezetért csináljuk, hanem kizárólag utódnemzés céljából. Lohasztó volt, na.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Vele próbáltam kerülni az együttléteket, mással meg egyre inkább keresni. Sűrűsödtek az üzleti vacsorák, ugyanakkor az edzések ritkultak és éreztem, hogy a jegygyűrű egyre inkább az ujjam húsába vág, aztán már láttam is: a peremnél kidagadt két oldalt. Ezt jelnek tekintettem: kezdtem kinőni ezt a kapcsolatot, korlátok közé szorít engem, árt nekem. Szerencsére még nem volt gyerek, addig kell dobbantani, míg nincs, a napnál világosabb. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Nekem sosem volt para szakítani. Tudtam, hogy ebből is hamar fel fogok állni, azzal együtt, hogy anyagilag és fizikailag össze kell kapnom magam. Kellemes nők mindig lesznek, főleg arra, amire nekem kellenek. Légyottra általában még egy sok gyermekes családanya is kapható, tudom, mert tapasztaltam már. Először elkezdtem újra edzőterembe járni, ott felszedtem egy szőke cicust, könnyen ismerkedem. Jóképű vagyok és dumám is van, sosem jelentett gondot a csajozás. Régen azzal szórakoztam, hogy a cégnél a kéthavonta megváltoztatandó jelszót az aktuális barátnő neve és melltartómérete adta ki. Remekül működött, mert kétszer nem volt ugyanaz a kombináció és egyszerű volt megjegyezni. Ez az edzőtermi románc könnyebbé teszi majd a következő hónapokat, aztán ha elköltözöm a feleségemtől, majd az új lakáshoz közel felfedezek másik helyet és csajt. </span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: transparent;">Egy a lényeg, nem akarok függni senkitől és nem hagyom, hogy rám akaszkodjon bárki is! Csak felszíni búvárkodást akarok, mélyebbre merülni biztosan nem fogok a jövőben. Ha bármelyik nő megpróbál magához láncolni, odébb állok simán. A szabadság mellett most harcoltam ki magasabb bért is, és év elején kapok új kocsit. Már alig várom! Enyém a világ! Maradt megtakarításom szerencsére és apám is megtámogat még, amúgy meg beérem egy kicsi, de patent állapotú lakással, frekventált helyen. Elég, ha van benne egy ágy, fürdő, meg bárpult. Ha vége a válással járó hercehurcának, kiveszek 2 hónap fizetés nélkülit és elhúzok Dominikára. Miért épp oda? Mert ott forrók a nők és egy feketét azért még felpróbálnék a hófehér homokos tengerparton. Csupán a kontraszt miatt, persze. Csak oda veszek repjegyet, az tuti. Punta Cana csak rám vár, vérmes pumáival!</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F10%2Flibertad_493%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F10%2Flibertad_493%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F10%2Flibertad_493%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Libertad"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/10/libertad_493#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14363443" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tengerpart_1541844743.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/06/nem_kijarat_111
Nem kijárat
2018-11-06T04:12:07+01:00
2018-11-06T04:12:07+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/bemenni_1541473890.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/bemenni_1541473890.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/zp/photo/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-b311fe5a-7fff-3448-8256-e99160c91f26"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fekete fehér csíkos ruhában lépem át a főbejáratot. Az ajtó tükröződésében úgy nézek ki, mint aki sokszorosan át van húzva egy fehér rajzlapon. Megrökönyödöm, mennyi a beteg és köztük sok egész fiatal. Lifttel megyek az emeleti kórteremig. Kopogok, tessék, szól egy hang bentről. Félénken benyitok, tartok tőle, hogy valami borzalmas látvány fogad majd és lassan behúzom a bőröndöt magam mögött az ajtón. Nehezen gyűröm le a sírást, ahogy bemutatkozom az idős hölgynek, közben sajnálom magam, bár ne ide kellett volna jönnöm, mert a Kékgolyóba nem az utazás miatt csomagolunk össze. Vagy ha utazás lesz belőle végül, ahhoz már nem kell semmi, de erről nem beszélünk.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ablak melletti a megürült ágy, mondja Marika néni biztatóan mosolyogva, és ez a hozzátartozó szekrény, mutatja. Kipakolok. Az időnként felcsapó hipószagtól egyrészt émelygek, másrészt megnyugtat, hogy tiszta helyen vagyok. Kétágyas, fürdővel, ritka jó kórházi adottságok. Arról nem is beszélve, ahogy lerogyok az ágyra, pont a Várra látok rá. Itt még meghalni is szép volna, már ha az itt fekvők nem gyötrelmes agóniával lépnének át a másvilágra és felfognának bármit is az utolsó napokból. De erre most nem gondolunk.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Marika néni élénk tekintete kiviláglik ráncos arcából, ahogy lelkesen meséli, hogyan fogja megmetszeni a fákat virágzás előtt. Kék szemeiben égő eltökéltsége nagyanyámra emlékeztet. Nyár eleje van és ő a jövő tavaszról beszél egy visszanőtt rosszindulatú elváltozással az orrán, olyan természetességgel, hogy kezdem elfogadni, az a kráter az orron mindig is ott lehetett, helye van ezen a vidám arcon. Úgy beszél, hogy még én is elképzelem, ahogy a nyolcvanhat évével létrára mászik és ollóval levágja, rendezi az ágakat. Honnan a hite? A nyakában lógó kereszt segíti az életében? </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bárcsak tudnék hinni valamiben!</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szobatársam ebéd utáni szokásos lépcsőzésére indul. Most is lelkes, így könnyebben telnek a hetek, amit a kezelések miatt a fővárosban kell töltenie. Azt mondja nagyon jót tesz neki, nézelődik és mozog egyszerre, ha jobb idő van, még a kápolnába is ellátogat. Van mellette egy bodzabokor, épp nyílik és isteni az illata. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Próbálok összpontosítani, mennyi mindent tartogat még a nyár, de egyre csak a műtétre tudok gondolni. Felfoghatatlan, hogy minden előjel nélkül érkezett. Alig három hete, hogy az orvosnő visszahívott a röntgen váróból a vizsgálóba és azt mondta van egy árnyékos terület a mellkasfelvételen, mely további kivizsgálást kíván. Ma pedig itt vagyok, hogy holnap kioperálják azt az ismeretlen eredetű és indulatú, jól körülhatárolt képletet.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Estefelé bejön az orvosom, érdeklődik hogylétem felől. Alig néhány évvel idősebb nálam, napbarnította arca őrzi a balatoni vitorlázások emlékét, elégedett vonásai az élet szeretetéről tanúskodnak. Valami viccel próbálom leplezni a félelmemet, szép itt, de szívesebben ismertem volna meg más körülmények között, mondom neki. Reggel hétre jönnek értem és a műtőben találkozunk, mosolyog búcsúzóul. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Másnap korán érkezik a beteghordó fiú, feküdjek fel az ágyra mondja. Hiába ellenkezem, hogy tudok gyalog is, a protokoll megkívánja: tolnia kell a műtőbe. Reszketek, ahogy begördül velem a liftbe és meglátom a világítótesteket, alulról, mint a filmekben. Fázom, kérdi. Nem. Félek. Végig simít a hajamon és azt mondja nem lesz semmi baj. Kedves gesztus, minden bizonnyal ugyanezt mondja az összes műtétre várónak, függetlenül a beteg kilátásaitól. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Átemelnek a hordágyról a műtőasztalra, az altatóorvos elmondja, milyen szerrel fognak altatni és hogyan. Megérkezik a főorvos, még igazít a kesztyűjén és ahogy odahajol hozzám, látja, hogy remegek. Mindjárt jobb lesz, melegít majd az ágy, mondja. Félek, vacogom. Nem kell, minimál invazív műtét lesz, csinos kis sebekkel a végén, még monokinizhetek is pár év múlva, kacsint rám. Érzem, szétárad a meleg a testemben és visszafelé számolok, ahogy az altatóorvos kért: tíz, kilenc, nyolc.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az Vár teljes pompájában kivilágítva, ahogy homályosan feldereng a zivatarban. Jobban esik nem kinyitni a szemem. Fáj minden, tele vagyok idegen testekkel, csövek lógnak ki belőlem. Az egyikben vörösesen áttetsző folyadék fel-le kúszik, egyik vége a mellkasomban, a másik egy kicsi tartályban ér véget. Próbálom nem elképzelni a lyukat, amin át van tolva a hátamon és beér egészen a tüdőm mögé. Undorító lehet, még akkor is, ha évekkel később csinos kis seb lesz. Moccanni sem akarok, hogy ne fájjon, de muszáj lesz, mert pisilni ki kell majd menni valahogy, lecsöpögött már az infúzió. Próbálok oldalra fordulva felkászálódni, nem megy. Marika néni odaadja az ágyvéghez rögzített, kötözőanyagokból és kapaszkodóból eszkábált húzódzkodót, próbáljam azzal. Nagy nehezen sikerül, kiülök az ágy szélére. A papucsba viszont nem tudok belebújni, mindig berogyik a boltozat, ahogy próbálnám belecsúsztatni a lábfejem. Idős segítőm felemeli a hajlott hátával és rám adja, anélkül, hogy kérném. A kiszolgáltatottságtól és a váratlan előzékenységtől sírni kezdek. Ad egy zsebkendőt is és vigasztal, hogy az első nap minden műtött így fest, napról napra sokkal jobban leszek, majd meglátom. Ahhoz, hogy eljussak a mosdóba, kell vinnem a tartályt és az infúziós állványt is. Meg magamat. Lassan, nagyon lassan kiporoszkálok. Az állapotom és az, hogy három nap múlva kiengednek, megrémít. Otthon a másfél és négy éves gyerekem cincálni fognak és el kell őket látnom. Valahogyan erőt kell gyűjtenem.</span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bejön a nővér, kiosztja a gyógyszereket, és cigaretta szagot hagy maga után. Érthetetlen. Naponta több tüdőrákost lát el és szembesül vele mi vár rá, ha nincs szerencséje. Ennek ellenére rágyújt. Forog a gyomrom a képtől, hogy beszívja a füstöt és az kiszivárog egy drainnek meghagyott lyukon.</span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Váratlanul megjött, mondom neki, valami kötözőanyag lenne esetleg, amit használhatnék, nem csomagoltam betétet. Ja az csak a gyógyszerek miatt van, gyakori jelenség mondja és már indul kifelé.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A másnap hajszálnyit könnyebb. Marika néni életkedvéből átragad rám egy kevés. Amikor épp nem sétál, folyamatosan mesél a családjáról, a háborúról, a férjéről, aki fiatalon meghalt és a kertjéről, ami csak rá vár. Pár nap, én hazamegyek és ő hiányozni fog. Valóban a személye is, nemcsak az irigylésre méltó optimizmusa.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Örülök mindennek: egyedül lábra tudok állni, hozzák a parizeres zsömlét, együtt majszoljuk a pici asztal mellett. Gyalog átmegyek a röntgenig, nem kell már a kerekesszék a kísérővel.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Miután kiveszik a draint, kevésbé fáj mindenem és könnyebb mozognom is. Felöltöm puha köntösöm, amit első karácsonyra kaptam férjemtől, abban indulok sétálni. Kicsit kellemetlen, hogy az öv éppen a legérzékenyebb seb mellett fut, lazítok rajta. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cél a kávégép, krémes capuccinot választok, ó de finom és cukorral van! Milyen rég ittam már kávét, ízlelgetem, hogy hiányzott. Egyszerre édes és keserű, mint az élet. Az újságárusnál hosszan válogatok, miközben nézem, kik az újonnan érkezők, próbálom eldönteni ki a beteg és ki a látogató. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Élvezni kezdem, hogy minden mozgásban van: csörög, moccan, pittyeg, szólít, zörög. Én is a gépezet része vagyok! Én is élek!</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Észreveszem magam a főbejárat tükröződésében. Eltűnt a csíkosruhás nő. Helyette, egy kissé görnyedt, mégis erős figura kezd kirajzolódni. Köntösöm lágyan ölel körbe, műanyag pohárral a kezemben várok. Egy láthatatlan kéz türelemmel és alázattal íveli körvonalaim, színes ceruzával dolgozik. Egyre inkább tetszik, amit látok és akkor sem esem kétségbe ha ez a kép netán befejezetlen marad. Mindig csak a pillanatot figyelem, épp, ami most van.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F06%2Fnem_kijarat_111%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F06%2Fnem_kijarat_111%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F06%2Fnem_kijarat_111%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem kijárat"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/06/nem_kijarat_111#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14355527" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/bemenni_1541473890.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/01/sangria_474
Sangria
2018-11-01T17:36:34+01:00
2018-11-01T17:36:34+01:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/kompakt_05_630_1541090109.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/kompakt_05_630_1541090109.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: <a href="http://varghamarkpeter.hu/zp/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">VMP</a></span></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-8db70756-7fff-77da-95f8-8eab336a98d9"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Még az éjszakáimba is bekúszik az örökös pittyegés és van, hogy felébredek a kezeim moccanására, alvás közben, ahogy álmomban a leolvasó előtt áthúzom az árucikkeket. Milyen nap van ma? Hiába vasárnap, akkor menni kell a rohadékok miatt, akik kiharcolták a nyitvatartást.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ülök a helyemen, bemerevedett derékkal, a sokadik jegeskávénál tartok már, amit a fakkból kiemelve lopva hörpintek fel, mikor pakolnak a szalagra. Jön egy elhízott, jómódú nő. A sok sajt, attól ilyen dagadt és a pékáruk, ó, hogy fulladjon bele, persze, nem jut eszembe a kód. Marika, pizzás csiga kódja? Nyolcszáztíz, köszi. Csokiból is kész szortimentet visz, szóval boldogtalan, hiába a pénz és a külcsíny: körmök, festett haj, trendi ruha. Férfi boxeralsó? Ezek szerint van pasija, ez valahogy nem illik a képbe. Lányka hálóing? Gyereke is. És mégis csokit zabál. Mert, hogy én, az érthető. Szerencse, hogy sosem látszott rajtam.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Még azt ott rá engedem a kasszaszalagra, aztán kérek váltást, nagyon kell már pisilni. Milyen ismerős ez a férfi. Jónapotkívánok. A hangja elárulja, megnézem jobban a szemét, ragyogó kék, kivilágít a napbarnította arcból. Igen, ez ő, a gimnáziumi szerelmem. Azért ő is öregszik, őszül. Nem ismer fel, nem árulom el magam. Nézem az ing gallérját, és hirtelen bevillan, mikor régi reggeleken titokban a farmerkabátjához hajoltam és megcsapott az arcszesz jellegzetes illata, ma is felismerném. Felrémlik vele egyszerre az összes megalázó perc, amit annak szenteltem, hátha egyszer majd ő és én, de sajnos nem voltam az esete. Ez a szerelem beteljesületlen maradt, mint azóta az összes.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szerelem nekem olyan érzés, mint örökké a startvonalon állni azzal az illúzióval és izgalommal, hogy talán célba érhetek. Elindulni nem akarok. Azzal megszűnne az a túlfűtött állapot, a vágyakozás, mely egyetlen személyre összpontosul. Így álombeli férfihez ragaszkodhatok, felépítem képzeletben a kapcsolatot és az embert is, a valóságból csak a nem zavaró elemeket emelem át. Tökéletes.</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Már zárok mondom, ahogy a szőke a szalagra teszi a sangriát. Együtt vagyunk mondja és közelebb lép. Sérült a doboz, de nem szólok neki. Kiélt picsa, ízléstelen tarka ruhában. Szóval ilyenekre bukik. Ahogy sietve megfogom az italt, megnyomódik és egy adag bíbor lé löttyen a nő ruhájára. Ó nagyon sajnálom, mondom és kendőért nyúlok. Ahogy ráncolja a szemöldökét, még aszottabb a feje. Kis elégtételt érzek, még el is mosolyodok csöppet, ahogy utánuk nézek: a férfi tolja a kocsit a nő pedig bosszúsan próbálja felitatni a foltot.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fsangria_474%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fsangria_474%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F11%2F01%2Fsangria_474%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sangria"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/11/01/sangria_474#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14338335" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/kompakt_05_630_1541090109.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/16/the_end_284
The End
2018-10-16T04:29:24+02:00
2018-10-16T04:29:24+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/the_end_1539656944.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/the_end_1539656944.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-8dbfcf44-7fff-a54c-a293-0139e889a966"></b><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #1155cc; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Izgalmas figura, a levelezés alapján legalább is úgy tűnt. Érdekes témákat hozott, jó a stílusa és a humora. Szerette a furcsaságokat, ahogy én is. Nem véletlenül találtunk egymásra. Végre elszánta magát és randevúra hívott. Mikor előállt vele, hogy a temetőnél találkozzunk, azonnal igent mondtam, erősen felcsigázott, milyen egy sírkertes ismerkedés. Arra gondoltam, közel a természet, ugyanakkor ott mégsem törhet az életemre, ha bolond: néhány néni mindig kinn van, minden bizonnyal több figyelő szempár kíséri majd utunkat. Emellett a temetőknek van egy hangulata, a régi sírokat kimondottan szeretem, a többszázéves mohával benőtt kőfaragványok mindig is lenyűgöztek. Nyugalom lesz, jó terep az ismerkedésre.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Autóval jött, egyedi fűzölddel, a kedvenc színem, kitűnt a tarka falevél halmok között. Kockás ing, passzol a sorba, az exek és eljövendők ruhatárának nélkülözhetetlen eleme. A személyes találkozás kellemes csalódás volt. Megszoktam már, hogy a tablóképek vagy jól beállított műtermi legények helyett, mindig azok lebutított változata érkezik az internetes randikra. De ez a fiú épp olyan volt, mintha a laptop képernyőjéről lépett volna ki elém: haja dús, enyhén hullámos, jó elidőzni rajta a szemnek. Szép, rendezett fogsor virított mosolyra húzott szájából. Szaga nem volt, ahogy illata sem, ami nem is baj, elég, ha egy nő illatozik. Összességében kellemes jelenség, állapítottam meg elégedetten, ugyanakkor félelemmel töltött el a gondolat: biztos van valami hiba, csak még nem látszik. Egy ilyen srácnak csak amiatt nincs nője, mert valami, elsőre külsőleg nem felfedezhető módon, nem normális. Mondjuk, én is itt vagyok és pillanatnyilag egyedül, suhant át az agyamon, pedig nagy bajom nincs. Átmeneti állapot, múló magány.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hello, mondta és a forgalomról kezdett beszélni. Én is nagyon kínban voltam, mert tetszett nekem és nem tudtam fölényesen közelíteni hozzá, cserben hagyott az iróniám, ami máskor mindig segítségemre volt ilyen helyzetekben. Kezdetben nagyon suta volt a párbeszéd, mivel már ismertem jól a gondolatait de az embert, a természetét még nem. Jóbarát és idegen volt egyszerre. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nyikorgó kapun léptünk be, új világ nyílt meg előttem. A korhadt falevelek illata megnyugvást hozott: hiszen játék ez az egész, nincs nagy tétje, gondoltam. Lehetek én az ovis, aki ugrál a levélkupacokban, belefúrja a fejét, a víz sem zavarja és dobálja a leveleket a többiekre. Szabad nem komolyan vennem, szabad belefeledkeznem a sétába, a beszélgetésbe. Ismerkedni jöttem ugyan, de tekintsük úgy, hogy ez a férfi is csak egy tereptárgy, mint bármi más itt körülöttem, és én csak figyelni fogom, lassan feltérképezem, döntöttem el.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Esetlenül lépkedtünk a murván, hogy ne túl távol, de ne is túl közel, néha összekoccantak vállaink. Folyamatosan beszélt, nem kérdezett. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt a zavara miatt teszi, vagy alapállapot és mindig ilyen. Mondjuk, én inkább hallgatni szeretek, nem is baj, ha ő meg beszélni. Figyeltem, azzal együtt is, hogy néha szemeim elkalandoztak, és a fejfákat pásztázták. Vadásztam a régi neveket és ami megtetszett, magamban halkan kimondva ízlelgettem őket: Izabella, Ilona, Lujza, Rozália, talán egyszer a lányom lesz. Ehhez persze, előbb egy alkalmas apát jó volna találni, gondoltam.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Éppen a legutóbbi utazásáról mesélt, amikor kizökkentettem. Pár pillanatig szótlan maradt, mikor megkérdeztem: megfoghatom-e a kezét. Ösztönösen megéreztem, hogy egyedül nem meri meglépni ezt, segítenem kell neki. Ahogy a tenyerébe simult a kezem, éreztem a görcsösséget és azt, miként kezd felengedni, ahogy a hüvelykujjammal végigsimogattam a kézfejét. Talán a fiatalkori randik jutottak eszébe és a kérdés, amit olyankor a kamaszlányok feltettek saját maguk megnyugtatására: akkor járunk? De én már nem voltam zsenge és tudtam, hogy az sem garancia semmire, ha ennél sokkal többet átengedek magamból egy másik embernek.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Néztem, ahogy ott ült a padon és próbáltam rájönni, mi tetszik nekem benne. Olyan, mintha nem először találkoznánk. A beszélgetés is a kamaszkoriakhoz hasonlóan bármikor véget érhet ugyanonnan tudja folytatni bármelyikünk, egyek a gondolataink és ennek tér és idő nem szabhat határt. Ráadásul emlékeztet valakire. Kutattam az emlékeimben, ki is lehet az, amikor felderengett egy régi nagy szerelem. A legfurcsább az volt, hogy semennyire nem hasonlított rá: szisztematikusan végig elemeztem a mozdulatait, a hangját, vonásait. Semmi. Talán csak a kockás ing. Egyszercsak elfordította a fejét, mikor épp egy poént elsütöttem és akkor rájöttem: a mosolya. Nem a száj vagy a fogak, hanem az ajka szegletében felfelé kunkorodó ív az, ami emlékeztet arra a fiúra. Ezután egyre többször próbáltam vicceseket mondani, hogy előcsaljam azt az őszinte, gyermeki vonást. Igazából nem is tudom, miről beszélt, mert engem beszippantott a nosztalgia. Miért jó valaki köré felépíteni emlékekből egy burkot, ami a valódi embert rejtve hagyja? A szemellenző onnantól csak arra enged fókuszálni, amire én akarok figyelni, amiért nekem fontos az emlékezés. Elhatároztam, hogy nem fogom a száját nézni, nem engedem, hogy tévútra vigyenek a felderengő gondolatok. A szeme csillogott, lázasan magyarázott valamiről, amit nem értettem. Tetszett, hogy lelkes, az viszont nem, hogy nem veszi észre, nem tudom követni. Én figyeltem, ő nem figyelt rám.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Már esteledett, mikor felajánlotta, hogy elvisz haza. A kocsijában Doors szólt, még ez is, próbáltam nem gondolni a régi fiúra. Már csak pár percnyire voltunk a lakásomtól, mikor a The end kezdődött. Tökéletes, tudom, mert ezerszer hallottam már: lassan indít, csak hömpölyög, aztán fokozódik és egyre türelmetlenebbül várom a csúcspontot. Színes szemét darabok és uszadék fák az örvényben, úgy képzeltem, középre sodródnak, gyorsuló táncot járva a felszínen és pulzálva elérik a katartikus végkifejletet, elsüllyednek békében.</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szám vége előtt jártunk valamivel, mikor leállította a motort és azzal együtt megszűnt a zene létezni. Nem kérdezett, cselekedett. Mozgott a szája, valamit magyarázott, én meg arra gondoltam, ez az ember egy olyan, egy fasz, aki képes azelőtt kivenni a farkát, mielőtt elélveznék. Nem érdekli, mi van. Nem érdeklem én sem. Csak magával van elfoglalva, egy önző barom. Ráadásul, bevillant még a régi srác is, és hogy rossz vége lett annak is. Milyen szar, hogy vége lett. Minden elválás halál, én pedig nem akarok újra meghalni. Bele se kezdjünk inkább, döntöttem azonnal és akkor már tudtam, hogy nem fogom behívni kávéra vagy nevezzük akárminek is, hiába a sok levél vagy a kellemes délután, nem adok rá lehetőséget, hogy reggel nálam felejtse a fogkeféjét.</span></p>
<p><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F16%2Fthe_end_284%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F16%2Fthe_end_284%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F16%2Fthe_end_284%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The End"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/16/the_end_284#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14304125" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/the_end_1539656944.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/10/hetedik_304
Hetedik
2018-10-10T04:40:23+02:00
2018-10-10T04:40:23+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/cica_1539139099.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/cica_1539139099.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #444444; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó: </span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #0087c9; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cicccicc, gyere ide cicuska. Ó, de édes vagy! Hol vannak a többiek? Anyukád? Elütötték már, igaz? Szegény kis árva! Leszek én a pótmami, jó? Csak gyere ide, anyához. Még jó, hogy hűvösebb van és nálam van a sálam. Elkaplak, belebugyolállak, ide veszlek a keblemre és elmegyünk haza szépen, így ni. Ó, hogy melegítesz, milyen finom! Ne ficeregj te kis buta, na, ne karmolj! Dagasztgass csak, igen. Nemsokára otthon leszünk, hamar megszokod majd a többieket.</span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Comfortaa; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-7c994e98-7fff-0545-3fac-548a990f4cea"> </b></span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jó érzés, ha tudok segíteni másokon. Mennyi drága életet megmentettem már. Manapság csak állatokat, de a férjemre vagyok a legbüszkébb. A csoportterápián találkoztunk. A rehab rögös út és ő korábban többször megbotlott már, én akkor először voltam ott a pia miatt. Együtt jöttünk ki és én támogattam őt abban, hogy azóta is tiszta maradhasson. Vannak nehéz napjai és nem akarom kitenni kísértésnek, ezért ha néha megkívánom a konyakot, a spejzban töltök picit, ne lássa.</span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Comfortaa; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b style="font-weight: normal;"> </b></span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sosem várok hálát. Ami akkor jól jött neki, hogy megmentem az elesetteket, most a terhére van. Olyan, mintha féltékeny lenne a babáimra. Nem értem miért zavarja, ha néha hazaviszek egy szerencsétlen állatot. Egyszerűen nem tudok ellenállni az ártatlan tekintetüknek, amivel kérik, fogadjam be őket. Családi házban lakunk, elférünk, nem? Büszke vagyok rá, hogy jól tartom őket, olykor finomságokkal is kedveskedek nekik. Természetesen bejöhetnek a házba, mellettem a helyük, ők nekem a társaság. Sokat foglalkozok velük, babusgatom is őket. Miért baj ez, ha már gyerekem nem lehetett? Helyette vannak kutyák, egy papagáj, őt erdőben találtam, szárny nélkül. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt; font-family: Comfortaa; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cicusból ez lesz a hetedik. Varázslatos szám. Hiszek a sorsszerűségben. Nem véletlen, hogy ma pont erre vitt az utam a kisbolt felé és találkoztunk. </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F10%2Fhetedik_304%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F10%2Fhetedik_304%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F10%2Fhetedik_304%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hetedik"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/10/hetedik_304#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14293049" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/cica_1539139099.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/06/hogyan_doltem_hatra
Hogyan dőltem hátra
2018-10-06T17:47:21+02:00
2018-10-06T17:47:21+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/pokhalo_1538840819.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/pokhalo_1538840819.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fotó:</span><a href="http://varghamarkpeter.hu/" style="text-decoration: none;"><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-size: 10pt; font-family: Georgia; color: #0087c9; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">VMP</span></a></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-460782ce-7fff-20ce-aa75-c1ef1b59b164"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Talán csak a fiatalos lendületem hagyott el, vagy nem is tudom, mitől jött a fordulat. Egyszer csak megérkezett. Gondolkodom. Azt hiszem összefügg az elfogadással. Igen. Már nem akarok mindig mindent megváltoztatni. Úgysem hozott sosem megelégedést vagy örömöt, csak egy lépés volt a soha el nem érhető tökéletes felé, ettől még fájóbb.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Korábban hittem a vegyszerekben, azokban olyan erő rejlik, ami fel-, le- és megold mindent. Ma már inkább félelemmel tölt el ha erre a kontrollálhatatlan erőre gondolok, néhányszor tönkre tettem magam velük.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hétvégenként legalább egy napot rászántam, hogy belevessem magam a munkába: portalanítottam, suvickoltam, sikáltam, fényesítettem, kimostam, lemostam és felmostam. Kerestem a tisztaságot, a tökélyt. Amikor végre hátra dőlhettem volna egy kávé mellett, elidőzött a tekintetem az asztalon és azonnal megsemmisültem, ahogy a surlófényben hatalmasra nőtt szemcse mellett leszállt egy légy és odaszart. Semmi értelme a sok munkának, kezdhetném elölről. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sok időbe telt, míg felismertem: nincs olyan hogy tisztaság, az egy idealizált állapot. Nincs értelme hajszolni valamit, ami sosem lehet az enyém. Mérték van csak és viszonyulás, a külső állapotot hogyan élem meg belül vagy úgy is mondhatnám, tökmindegy mi van kinn, ha belül, a fejemben rendetlenség. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ami most van, próbálok annak örülni. Nem biztos, hogy holnap is lesz, mi van ha megszűnik működni az agyam. Ha holnap jobb lesz, annak még jobban örülök majd. Ha rosszabb, akkor pedig jó visszaemlékezni a pillanatnyi elégedettségre, amit tegnap átéltem, amivel megajándékoztam saját magamat. Ez nem jelenti azt, hogy a passzivitást választom. Épp csak hagyok magamnak időt megpihenni. Megtanultam hálát érezni, megtanultam büszkének lenni. Én tettem, én teremtettem, ami körülvesz, nélkülem nem lenne. Az értékes dolgok nem csak úgy lesznek, nem kaphatók, de legfőképp nem magától értetődő és természetes, hogy vannak. Csak olyan van, amin dolgozni érdemes és olyan, amin már nem. Ezt kell tudni eldönteni, el kell tudni engedni.</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nézem a pókhálót a sarokban, egész gömb alakú, áttetsző finom szövevény, alig moccan. Elfogadom, hogy létezik és pont az én nappalimban. Milyen szép! Nem akarom lerombolni, hagyom. Szabadság. Én adtam magamnak.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F06%2Fhogyan_doltem_hatra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F06%2Fhogyan_doltem_hatra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F06%2Fhogyan_doltem_hatra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hogyan dőltem hátra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/06/hogyan_doltem_hatra#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14285679" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/pokhalo_1538840819.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/03/tusarok_805
Tűsarok
2018-10-03T16:00:33+02:00
2018-10-03T16:00:33+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tusarok_1538575166.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tusarok_1538575166.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><b style="font-weight: normal;"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Fotó: <a href="http://varghamarkpeter.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">VMP</a></span></b></p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"> </p>
<p id="docs-internal-guid-a100446d-7fff-9326-a26f-bd54098e0a2d" style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Azt mondta szeret kísérletezni. A nő akkor arra gondolt, milyen izgalmas lesz vele az élet, nem pedig arra, hogy rongyként dobja majd őt, amint színre lép egy szuka. Gyanút foghatott volna, mikor először találkozott a feleségével. Első baba, kérdezte. Második vetés, mondta kedélyesen erre a férfi. Mintha csak természetes lenne, hogy magvait szétszórja a világba és az termő anyaföldre hull.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Látta, ahogy a parkolóházból kihajt TAMÁS-1 rendszámú BMW-jével. Ez a férfi maga a stílus, ellenállhatatlan, parfümje illata betöltötte a nő agyvelejét is, nem csak a folyosót. Tudta, hogy meg kell szereznie. Felhívta a szerződés aláírása miatt és onnantól minden simán ment. Fél éve volt már TAMÁS-1 szeretője és meg volt róla győződve, hogy megváltoztathatja, hiszen a férfiak a dugás ígéretének reményében mindenre hajlandók. Akár arra is, hogy elhagyják a terhes feleségüket. Megtartani pedig egyszerű lesz: ő azt adja, amit a férfiak akarnak, se többet se kevesebbet. Őt férfi még nem hagyta el. Az a nőt minősíti, ha lefalcolnak mellőle.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Egy fárasztó nap után shoppingolni ment, megérdemelte. Még nem tudta, mit keres. Valami szépet a szemnek, balzsamot a léleknek, amitől még jobb nőnek érezheti magát. Olyasmi cipőre akadt, ami nagy kedvence volt rég. Kellemes forma, merész szín, magas, kopogós fém sarokkal. Ragyogó sima felületén könnyedén siklott végig az ujjbegye, akár Tamás tenyere a BMW fehér fényezésén.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Az új Michelin csillagos helyre mentek aznap este. Végre itt az alkalom, hogy felvegye a cipőt. A vacsora pazar volt, a borok finom aromáikkal hozták a könnyedséget. Villámgyorsan hazaértek a pesti éjszakában, a lakástól pár utcányira parkolt le TAMÁS-1, nem is baj, legalább kicsit kiszellőzik a fejük mire hazaérnek. A nő először azt hitte, rosszul hall. Aztán egyre egyértelműbb lett és előtérbe tolakodott a fém sarok nyikorgása. Harsányan erősödött és úgy érezte széjjel karistolja az idegeit és menten szétrobban a feje. Sebet ejtett a nőiességén és megsemmisítette pillanatok alatt. A férfi nem vett észre semmit, csak idegesen babrálni kezdett, ahogy megrezzent a telefonja.</span></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify; line-height: 1.656; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;" dir="ltr"><span style="color: #000000; font-family: Georgia; font-size: 12pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap; background-color: #fafafa;">Amíg kiment a nappaliba tölteni még egyet, az asztalon hagyta a telefont. A nő meglátta a villogó üzenetet, egy ismeretlen szőke profiljával, melyet nem lehetett máshogy érteni. Elöntötte a düh és hirtelen a fémsarkú cipő után nyúlt, hogy ne legyen fegyvertelen. A férfi az ajtóban megállt és pillanat alatt átlátta a helyzetet. Megrémisztette az indulat ereje, melytől a legújabb modell épp megsemmisült a tűsarok alatt. Bár fájt a veszteség, a feleségétől nem fogja újra megkapni ezt a készüléket, jobbnak látta gyorsan kihátrálni a lakásból. A nő, csak a csikorgó kerekek hallatán szembesült vele, TAMÁS-1 végleg kihajtott az utcájából. </span></p>
<p> </p>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F03%2Ftusarok_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F03%2Ftusarok_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F10%2F03%2Ftusarok_805%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tűsarok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/10/03/tusarok_805#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14279513" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/tusarok_1538575166.jpg
https://ila-viragh.blog.hu/2018/09/30/keressuk_egymast_500
Keressük egymást
2018-09-30T18:31:34+02:00
2018-09-30T18:31:34+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/screenshot_2018-09-30-18-12-45-296_com_android_chrome_1_1538324962.png" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/screenshot_2018-09-30-18-12-45-296_com_android_chrome_1_1538324962.png" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-variant-numeric: normal; font-variant-east-asian: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dejó, hogy felvetted, már annyiszor kerestelek! Tudunk most beszélni? Teljesen kivagyok. Jocó meghülyült. Képzeld, olyan, mint akinek átmosták az agyát. Egy hónapja jár jógára. Ezzel még nincs is baj. Mint ahogy azzal sem, hogy átszellemült pofával érkezik haza féltíz tájban. De ezt figyeld: egy hete nem tudok netezni. Először csak az tűnt fel, hogy nem csilingelnek az értesítések, mintha süket lennék. Aztán látom, hogy nem töltődnek be az oldalak. Szóltam neki, hogy nincs net. Válasza: tudja, ő kapcsolta le a wifi routert, azért, hogy leüljek mellé és beszélgessünk. Mivan? És itt megragadva az alkalmat hosszú magyarázatba kezdett, valami zagyvaságról, hogy itt és most, meg a pillanat megélésének fontossága. Arról, hogy nincsenek tiszta kapcsolatok, meg, hogy illúzióban élek, ha azt hiszem, hogy vannak barátaim. Úgy éreztem, felrobbanok! Önkényesen rá akar engem ébreszteni dolgokra, azzal, hogy elzár a világtól? Milyen már ez? Azon van, hogy bebizonyítsa, az emberek közti érintkezés nem fenntartható online. Aki csak levelet ír, rád csetel vagy lájkol, tekintsük úgy, hogy nem létezik, az álomvilágod része. Meg, hogy a virtuális világ időrabló és elviszi a felszínesség irányába az embereket. Szerinte így nincs igazi megélés, nincsenek kapcsolódások, hosszú eszmecserék. Nincs lehetőség beszélgetni, együtt nevetni vagy épp sírni, nincsenek valós érzelmek. Amikor azt mondom neki, hogy nem tudnám annyi emberrel fenntartani a kapcsolatot, csak ilyen módon, a válasza: arra van időm, amire szánok, amúgy meg minek annyi ismerős. Szerintem irigykedik, hogy nekem ötszáznál több van, neki meg csak százötven. Törölte magát a közösségi oldalakról is. Indoka: neki nincs szüksége megerősítésre, hogy ott szeressék őt vagy a megnyilvánulásait. A két haverjával havonta egyszer találkozik vagy felhívja őket és az elég neki. Akkor kibeszélik az élet dolgait. Szerinte ideje volna minőségi életet élnem. Ennek része lenne az is, hogy leválogassam a barátaimat is és eldöntsem végre, kivel érdemes időt tölteni. Mit szólsz? </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-variant-numeric: normal; font-variant-east-asian: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kiakasztott teljesen. Sokkoló, hogy nem tudok érintkezni emberekkel. Fülemet hegyezve várom, hogy pittyenjen a telefonom, de nincs semmi. Persze, a mobilnetem a második nap elfogyott, a céges hálózaton meg minden le van tiltva. Szóval, nagyon király, igazán!</span></p>
<p><span> </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #000000; background-color: transparent; font-variant-numeric: normal; font-variant-east-asian: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jövő héten elutazol? Aha. Akkor ugrott a keddi teázás? Ó, pedig ezt is olyan nehezen lőttük be és már úgy vártam, hogy találkozzunk. Sajnálom, jó lett volna beszélgetni, rég láttuk egymást. Mindegy. Hát, majd csak összejön valamikor. Talán jövőre. Jó utat neked! Akkor majd kereslek, ha visszajöttél. </span></p>
<p><span id="docs-internal-guid-f2e9deaf-7fff-aac3-be90-4dadf113bb25"> </span></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt;"> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F30%2Fkeressuk_egymast_500%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F30%2Fkeressuk_egymast_500%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F30%2Fkeressuk_egymast_500%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Keressük egymást"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/09/30/keressuk_egymast_500#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14273265" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/screenshot_2018-09-30-18-12-45-296_com_android_chrome_1_1538324962.png
https://ila-viragh.blog.hu/2018/09/29/fold_es_eg_768
Föld és ég
2018-09-29T05:50:25+02:00
2018-09-29T05:50:25+02:00
Ila blog
https://blog.hu/user/1387697
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_es_felhok2_1538192998.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_es_felhok2_1538192998.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Csatos gumiszandálja elejét kivágták, hogy a vakáció végére kiszabadulhassanak az apró lábujjacskák. Szivárványszín körmei, megkopva őrizték a nyári kalandokat. Kulcsos gyerekként rótta az utcát, rugdosta a kisebb kavicsokat, mert a szép nagy kövek már fájtak volna. Pajtásaihoz hasonlóan a földet kutatta, ott mindig valami kincsre akadt: színes üvegcserépre, tollra, csillogós hajcsatra. A járdát, pénz reményében pásztázta, hátha talál, mint a Jancsi. Jó lett volna fagyit venni belőle, de persze, neki nem volt olyan szerencséje. Talán azért, mert négylevelű lóherére sem ő, hanem mindig Jancsi akadt. És akárhogy vigyázott az úton, az ő gumibelsőjébe szaladt a tüske is, pedig neki apukája sincs, hogy kicserélje.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;" id="docs-internal-guid-f67b7ba1-7fff-c0e7-4f8f-76a930003730"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Amikor megkapta a fekete bőr bakancsot karácsonyra, eleinte azt bámulta, már nem az utat maga előtt. Nem tudott betelni vele, annyi éve vágyott már rá. Ez a lábbeli meghozta a változást, az összetartozást jelentette a kortársakkal és egyfajta elkülönülést is, a konformista felnőttek világától. Vagány volt és ellenálló, acélbetéttel az elejében. A bakancs mellé hamarosan társult egy másik, kissé nagyobb pár, bordó változatban, onnantól együtt hágtak fel a kőkerítésre vagy tapostak el csikkeket. A fekete bakancsnak nem ártottak a ráhulló könnyek, mint ahogy a szerelmi bánat sem fájt. Viselőjének ellenben igen: csalódott emberekben és lehetőségekben egyaránt. Azt érezte, hogy húzza lefelé egy láthatatlan spirál, mind közelebb a talajhoz. A tekintetét nem engedte felemelni, így az aszfalt és út mintázatának váltakozása alapján tájékozódott. Meglátta mennyi szemét hever odalenn és arra gondolt, azok nem is kincsek, sosem voltak azok. Egyre inkább csak befelé figyelt, mindegy volt, akármerre járt is. A bakancs elnyűhetetlen volt, csak néhány apróbb karcolás jelezte a részeg éjjelek mocskos történéseit. Akkor sem sérült meg, mikor a lány képtelen volt letenni a regényt, olvasott az utcán is, és annyira belefeledkezett, hogy feje, a bakancsorral megegyező pillanatban csattant a villanypóznának. Hűséges társként végig kísérte a lány kamaszkorát, együtt rótták a hajnali utcákat, hányásokat és kutyaszart kerülgetve, gazdagodtak a felnőtté váláshoz elengedhetetlen élményekkel.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Végzés után a lány elhelyezkedett, a bakancstól viszont képtelen lett volna megválni. Megtisztította még utoljára, selyempapírba burkolta és eltette egy dobozba, azóta is abban hever a sokadik padláson.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az irodában minden nő körömcipőben kopogott végig a folyosón, de a lány eleinte ellenállt, ragaszkodott a lapos és kényelmes darabokhoz. Amikor mégis kopogósra váltott - mert már nagyon vágyott egy társra és elhitették vele, a nőiesség kulcsa ebben rejlik -, kissé bizonytalanná vált a járása. Folyton azt nézte, hová lép a belvárosi járdán és nemcsak a fekália miatt, hanem, mert tartott tőle, hogy kibicsaklik a bokája, félrelép, vagy leesik a lépcsőn. Elmondhatjuk, fiatalsága úgy telt el, hogy szinte végig csak lefelé nézett, mert félt.</span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ahogy a gyerek megérkezett, változás állt be: már nem csak a lába elé figyelt. Onnantól rettegett. Mindent görcsösen és állandóan fürkészett, honnan fenyeget bármiféle veszély. Mekkora felelősség, készenléti állapot! Úgy érezte magát, mint egy akcióhős, akinek folyton résen kell lenni és meg kell mentenie a védtelen kisebbet. A helyzet fokozódott a vezetéssel. Kiterjesztette a nézőterét, hogy kivédhető legyen minden, ami elölről, felülről, hátulról vagy oldalról érkezik. Az alulról jövő bajokra fordított a legkevesebb hangsúlyt, az úttest maximum kátyús lehet. Egyre ritkábban járt gyalog, de ha mégis, szerette nézni az eget. </span></p>
<p><b style="font-weight: normal;"> </b></p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Felcseperedett a gyerek, a nő pedig, szinte már csak felfelé nézett. Úgy ítélte, kevésbé indokolt az őrködése, kezdett eltávolodni a földtől. Nem félt többé, úgy érezte, nincs már veszély, ami rá leselkedhetne. Nem volt már mit elveszítenie, ami fontos. Közelebb akart kerülni a felhőkhöz, de belátta, nőni már nem fog, vertikálisan legalább is. Így maradt csupán az elvágyódás, és az égbolt kémlelése, mint egyetlen lehetőség.</span></p>
<p> </p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-top: 0pt; margin-bottom: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: Georgia; color: #222222; background-color: #ffffff; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">És most itt megy előttem az utcán, őszülő haját lebbenti a nyáresti szél. Megáll az utcai lámpa sárga fénye alatt, színei eltűnnek a ruhájáról. Behunyja a szemét és nagy levegőt vesz. Lassan körbefordul és szimatol. Aztán kinyitja a szemét és egyre csak felfelé néz. Megindul, és onnantól a Holdat követi. Hitetlenkedve figyelem, hogy lépésről lépésre magasabbra emelkedik, egy pillanatra megtorpan, kis táskájában keresgél. Odahajol az egyik csillaghoz tűzért és felhőt képez az égre, a száján kiszálló füstből. Aztán, picit összébb húzza magát és könnyedén bebújik a Hold mögé, mint aki nem először jár ott.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F29%2Ffold_es_eg_768%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F29%2Ffold_es_eg_768%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fila-viragh.blog.hu%2F2018%2F09%2F29%2Ffold_es_eg_768%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Föld és ég"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ila-viragh.blog.hu/2018/09/29/fold_es_eg_768#comments"><img class="item_ctp" src="https://ila-viragh.blog.hu/rss/image/post/id/14270341" border="0" /></a><br /></p>
0
Ila blog
https://ila-viragh.blog.hu
https://m.blog.hu/il/ila-viragh/postimage/fa_es_felhok2_1538192998.jpg