Fotó: VMP

Lili utált korán kelni. Előre kiszámolta, mi a legkésőbbi időpont, ameddig alhat. Fél óra készülődés elég. Karikás szemmel itta első kávéját, felkapta az előre kikészített ruhát, tükörbe sem nézett, már indult is. A buszról megállókkal korábban megérezte az erőteljes szagot, amiről eddig csak hallomásból ismert. Betöltötte az orrát, onnan még beljebb tolakodott, kitöltötte a teljes koponyáját: most egy darabig minden reggel ez vár rá. Egy hónap nem a világ, csak gyakorlatra jött. Sokan évek óta dolgoznak ebben a gyárban.

Első alkalommal, foghíjas, nikotinsárga bajszú férfi fogadta a bejáratnál. Patkányforma képével teljesen passzolt a környezetébe. Szűk irodafülkéhez vezette. Lili elszörnyedt, ott kell majd hosszú órákat tölteni ezzel a figurával és a statisztikai elemzésekkel. Egyenes út az elpatkányosodáshoz.

A bajszos próbált igényes ember módjára viselkedni, ügyelt a körmeire, naponta alaposan végigtisztogatta őket a közös használatú olló hegyével. Egy ilyen alkalommal kibukott belőle: nem érti a mai fiatalokat, a legutóbbi diplomázó modellnek állt. Közben lopva szemügyre vette a lány combjait, jósolnak-e pályamódosítást, minek valakit betanítani, ha gyakorlat után nem akar maradni. Lili már most tudta, rövid lábakkal is menekülni fog. Pedig itt van ez az forradalmian új rendszer, győzködte tovább a férfi, míg a hosszú, vörös körmökön időzött tekintete, gyerekjáték vele az adatok elemzése. Lilit viszont nem érdekelte, hogy az adatsorok elemzésével kimutathatja, jó a folyamatképesség. A szag állandó jelenléte hiábavalóvá tesz mindent. Ahol a bűz marad, ő biztosan nem.

A kánikulai napokat valamelyest izgalmasabbá tette a laborgyakorlat. Az főiskolán már otthonosan mozgott: szeretett színes folyadékokkal bíbelődni, pontosan kimérni minden adalékot, és összevegyíteni őket, épp, mint a konyhában. Az itteni laborvezető a felsorolást a szennyvíz vizsgálatával zárta. A lány szorgosan jegyzetelt, milyen eszközzel hány millilitert, hová, hány percig.

Hamarosan érkezett a műegyetemről egy végzős fiú. Kedves, jó humorú srác, karakteres szemüveggel. Vékony tagjaival úgy festett, mint egy kora esti árnyalak. A teszteket egy munkatárs segítségével, a lány jegyzetei alapján kezdték meg. A vizsgálathoz szükség lesz egy hasas pipettára, egészítette ki a laboros, ezzel szívjuk fel a szennyvizet a pontos mérés érdekében. Lilinek, a kiöblösödött szívószálra emlékeztető üvegtárgy láttán eszébe jutott az első iskolai laborgyakorlat, és a lilaszín folyadék, mely egészen a szájáig felszaladt, és ő ijedtében kis híján elájult.

A pipetták összekoccantak a lendülettől, ahogy a laboros letette melléjük a főzőpoharat. Fehér köpenye a háttérben csak jobban kiemelte a szürke, átlátszatlan löttyel teli edényt. Kezén különböző hosszúságú, megsárgult körmök. A lány és a fiú tekintete összetalálkozott, mély undor és megdöbbenés ült ki arcukra. A nő olyan természetességgel mutatta be a feladatot, hogy elhitték, igazából nem is érződik majd semmi. Lili szájához emelte a pipettát, a szag a szájüregébe nyomakodott, hirtelen hányinger fogta el.

A fiú később felajánlotta, hogy ő elvégzi helyette ezt a tesztet, mert tetszett neki Lili. Volt pár nap, mikor nem jött, és a lányra maradt a munka. Mély csalódottságot érzett: nem azért tanult évekig, hogy bűzös lehelettel lépjen ki a gyárkapun a napsütötte nyári délutánba.  Nem létezett fogkrém vagy rágó, ami elnyomta volna a szagot, folyamatosan jelen volt.

Akkor jött csak a megkönnyebbülés, mikor utolsó napján felszállt a buszra, és az egyre távolodott. Kinyitotta az ablakot, leült, behunyta szemeit, jobban tudjon összpontosítani. Arra figyelt, hány megállót kell ahhoz megtenni, hogy eltűnjön a szag. Már otthon volt, és még mindig érezte. Hetek teltek el, mire sikerült megszabadulni tőle.

Egy őszi este a vonalason hívta a fiú. Zoli vagyok a gyárból, mondta, a bajszostól van meg a számod. Képzeld, végül én itt maradtam dolgozni, lelkendezett. Lenne kedved találkozni? Ihatnánk egy kávét. Lilinek először jól esett, hogy ő  fontos valakinek, aki még nyomoz is utána. Zoli a gyárból, ismételte magában. A gyárból... Felderengett a masszív bűz. Mit derengett, egészen émelyítően uralta érzékeit. Képzeletben látta maga előtt a fiút, ahogy a gőzölgő csésze fölé hajol, mosolya már nem olyan megnyerő, szájában a fogak sárgulni kezdtek: az elpatkányosodás első jelei.

Helyes srác, kár érte, de nincs mit mondania neki. Nem, ne haragudj. Ne is keress többet, tette le a kagylót és kipirult arccal a polchoz fordult. Leemelte a lakkot. Minden erőt beleadott, úgy rázta az üvegcsét, hogy a golyó homogenizálja a meggypiros folyadékot. Míg letekerte a tetejét, mélyet sóhajtott, és óvatosan festeni kezdte körmeit.