Szia! Jónapotönnekmitadhatok, hadarja a gyrososnál a szőke, unott fejjel. Pillanatra meghökkenek, hogy nem tegez vissza és belátom: igen, öreg lettem. Végülis már a retro rádió játssza a számokat, amiket kamaszként hallgattam. Inkább nem is kapcsolom be, hogy óvjam magam a felismeréstől. A hirdetések így is szembe jönnek velem, fiatalkorom koncert zenekarai már fennállásuk huszadik évfordulóját ünneplik.

Konzervatív is vagyok, egyre többször kapom magam rajta, hogy klasszikus zenét hallgatok, néha már áriát is. Csípős, hagyma, mehet bele, kérdi és a gigantikus pillái bár oda vonzzák a szememet, de az üres tekintettől rögtön menekülök is. Maradi vagyok, nem vágyom pornós külsőre: műszempilla, mell és köröm, amikkel örökké foglalkozni kell. Igen, válaszolom. Szültem két gyereket, azóta mehet bele csípős, nem borzongok én már semmitől. Hagyma is, bólintok, férjem van, úgysem megyek már randira, a munkahelyemen pedig nincs ma már megbeszélés.

Műkörmös kezével hanyagul teszi rá a meg nem pirult pitát a húshalom tetejére. Azzal a kézzel, ami  néhány perccel ezelőtt még pénzt kezelt, rajta a bogárszín körmökkel, amit már töltetni kellene. Itt egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy kell-e ez nekem, aztán nyelek egyet. Hosszú volt a sor és  máshol is ez várna, nyugtatom magam, mikor előlép a függöny mögül egy korombeli férfi. Töri a magyart, de a széles mosolya és barátságos kisugárzása ezt feledteti velem, rögtön jobban érzem magam érkeztére. Szia Hölgyem, lép a kasszához. Ez a megszólítás kicsit helyre zökkent, hisz' ha így üdvözöl valaki, akkor mégsem lehetek annyira öreg! Üdítőt esetleg, pillanatnyi bizonytalanságomat látva rávágja, hogy van mangós is. Igen, kérek, köszönöm. Jó étvágyat, legyen szép napod hölgyem, búcsúzik kedélyesen. Én pedig mosollyal a szám szegletében lépek ki az asztalokhoz.